A dán származású német csillagász pontosította a Naprendszer fontosabb égitestjeinek pályaadatait, s elméleti munkássága is jelentős. 1825-ben lett a Gotha melletti Seeberg csillagvizsgáló igazgatója, 1857-ben pedig új obszervatóriumot építettek számára. Elméleti geodéziával, optikával és valószínűség-számítással is foglalkozott. Az elméletén alapuló táblázatokat 1857-ben adták ki Nagy-Britanniában, és 1923-ig használták azokat. Saját Hold-elmélete alapján a Föld-Nap távolságnak a ma elfogadotthoz közeli értékét vezette le. Christian Olufsen csillagász segítségével 1853-ban új táblázatot állított össze a Nap különböző időpontokban elfoglalt helyzetéről. A Hold mozgásának elméletét tárgyalják legfontosabb könyvei: az Alapvetés (1838) és a Magyarázat (1862-64).