200 éve vívták a három császár csatáját

2005. december 2. 12:00

Reakciók

A csata mérlege szövetséges oldalon 15 ezer halott - ebből 11 ezer orosz és 4 ezer osztrák - 12 ezren estek fogságba, valamint 180 ágyút és 50 zászlót vesztettek. A franciák vesztesége ezzel szemben 1305 halott és mindössze 573 fogságba esett katona volt. A számok tükrében még inkább érthetővé válik, hogy miért alakult ki Napóleon legyőzhetetlenségi mítosza. A orosz-osztrák vereség okát azonban nemcsak Napóleon zsenialitásában kell keresnünk. Ide tartozik még a rossz haditerv, a katonák harchoz való hozzáállása, az orosz tábornokok (Kutuzov, Bagration) érdektelensége.

William Pitt brit miniszterelnök miután értesült Napóleon győzelméről, megparancsolta szolgáinak, hogy csomagolják el Európa térképét, mert legalább hét évig nem lesz rá szükségük.

Az ekkori orosz értékelés szerint az osztrák tábornokok tervezési hibái okozták a vereséget. A csata mindenesetre az új francia hadviselési mód és hadseregszervezés előnyeiről tanúskodott, egyben az orosz-osztrák erők viszonylag passzív vonal-hadászatának és harcászati taktikájának túlhaladottságát mutatta. Sándor cár Napóleonnak küldött üzenete jól példázza, hogy a hadviselés milyen sokat változott az utolsó kétszáz évben: "Mondja meg neki, hogy csodát művelt....hogy a csata tovább növelte iránta érzett hódolatomat - hogy ő az Ég választottja - hogy seregemnek száz évbe fog telni, amíg versenyre kelhet vele."

1805-ben Napóleon egészségi állapota, ha nem is volt tökéletes, de nem befolyásolta parancsnoki képességeit. Egyébként a hadtörténelem alig ismer olyan hadvezért, akit gyakrabban és alaposabban vizsgáltak volna orvosok, mint Bonaparte Napóleont. Ismeretes, hogy 1806-ban Jénánál olyan fokú "pihenésszükséglet" vett erőt rajta, hogy gárdistáinak négyszöget alkotva kellett "eltakarniuk" az alvó parancsnokot csata közben. Hadtörténészek szerint 1815 Napóleonja (Waterloo) már lényegesen kisebb félelmet ébresztett ellenségeiben, mint akár 1800-ban vagy 1805-ben.

Az 1805. december 26-án aláírt pozsonyi béke, amely voltaképpen különbéke-szerződés volt Franciaország és Ausztria között, Trieszt kivételével megfosztotta Ausztriát minden itáliai birtokától, - Velencét is beleértve -, Isztriától, Dalmáciától, Tiroltól és egyes nyugati német területektől is. Ezzel Bécs elvesztette döntő befolyását a német államokra, ami azután a Német-Római Birodalom felbomlásához vezetett.

Napóleon talán nem is ünnepelhette volna méltóbban császárra koronázásának első évfordulóját.

(Múlt-kor/Éva-Erdei András/MTI-Panoráma - Pirityi Sándor)

előző oldal 3 / 3

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?