Tildy Zoltán Losoncon született. 1913-ban lelkészoklevelet szerzett Pápán. 1915-ben a pápai gimnáziumban matematikát tanított. Egyházi pályájának első állomása a Somogy megyei Szenna volt, ahol segédlelkészként tevékenykedett. 1917-ben belépett a Nagyatádi Szabó István vezette Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapártba. Részt vett a Független Kisgazdapárt szervezésében, amelynek 1930-ban alelnöke lett. Többször próbált meg mandátumhoz jutni, míg végül az 1935-ös szeghalmi, megismételt választásokon tudott sikert elérni. A II. világháború alatt a nemzeti függetlenséget védő álláspont mellett tört lándzsát. A német megszállás után illegalitásba kényszerült. A német csapatok kiűzése után aktívan részt vett a politikai életben. 1945. november 15-én a nemzetgyűlési választások eredményeként megalakította koalíciós kormányát. Végrehajtotta reá háruló kötelezettségeket, így 1945. december 29-én aláírta a németek kitelepítéséről szóló rendeletet. 1946. február 1-jén ő lett Magyarország köztársasági elnöke. A tisztségre Nagy Ferenc javasolta. A kommunisták térnyerése miatt tekntélye folyamatosan csökkent. Alig emelte fel szavát Kovács Béla elhurcolása miatt. 1948. augusztus 3-án lemondott, mivel veje Csornoky Viktor `belekeveredett` egy kémkedési ügybe. 1956 májusáig házi őrizetben élt. A forradalom idején államminiszterként tagja volt Nagy Imre kormányának, ami miatt 1958-ban 6 évre ítélték. Egy évvel később - betegsége miatt - szabadon engedték. 1961. augusztus 4-én halt meg Budapesten.