Koppenhágában meghal Sören Aabye Kierkegaard dán idealista filozófus, teológus, az egzisztencializmus előfutára. Nézetei szerint a filozófiának le kell mondania az objektivitás általános igényeiről, s kizárólag egzisztenciális problémákra kell irányulnia. Elsődlegesnek az individuális emberi lét vizsgálatát tartotta. Szerinte az élet értelmetlen, mert tele van félelemmel; a lét kérdései csak irracionálisan, vallásos megközelítésből vizsgálhatók és oldhatók meg. Igazságfelfogása indította a filozófiai rendszerek (főként a hegeli nézetek) bírálatára és Istenhez való viszonyának elemzésére. Kierkegaard nem az embert rendeli az eszmékhez, hanem az emberi létezéshez igazítja az eszméket. Szerinte az emberi létezés az esztétikai (spontaneitás és szabadosság), az etikai (jó lelkiismeret) és a vallási (`végtelen rezignáció`) stádiumokon halad keresztül. A vallás ily módon a lét legfelsőbb állapota és a `kereszténység nem tan, hanem egzisztenciális üzenet`. Filozófiáját tekintik az egzisztencializmus első megnyilvánulásának. Fő művei a Vagy-vagy, a Félelem és rettegés. Filozófiája nagy hatással volt a protestáns teológiára és a skandináv realista regényírásra. Sokat merített belőle Ibsenen és Strindbergen kívül Kafka, Sartre és Camus. A filozófusok közül főként Heidegger és Wittgenstein követte. Műveit több mint 30 nyelvre lefordították