Budapesten meghal Dienes István régész, a honfoglaláskori magyarság történetének kutatója. 1954-57-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeum régésze, az 1956. októberi forradalom idején a múzeum képviseletében a szegedi forradalmi bizottság tagja volt, ezért 1957-ben Szegedről távozni kényszerült. Ezután a Nemzeti Múzeumban dolgozott, majd a nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgatója lett. 1974-94-ben a Magyar Nemzeti Múzeum főmunkatársaként folytatta munkáját. Fő kutatási területe a honfoglalás korabeli magyarság életének, kulturális értékeinek tanulmányozása, értékelése volt. Ásatásokat végzett Tiszaeszlár-Bashalom, Szakony, Magyarhomorog, Orosháza térségében. A honfoglaláskori műkincsek hazai, illetve külföldi bemutatásával alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy Nyugat-Európában árnyaltabb képet alkothassanak a honfoglaló magyarság kultúrájáról. Régészeti leletekkel és módszerekkel elsőként mutatta ki a honfoglaló magyarság ugor elemeit és hagyományait. Azt is először ő mutatta ki, hogy a sírok és temetők nem a honfoglalás útvonalát jelölték, hanem a X. századi magyar megtelepedés bizonyítékai. E témakörben született fő műve: A honfoglaló magyarok című könyve is, amely mintegy 100 szakmai dolgozatát tartalmazta. Tagja volt a finnugor kongresszusok nemzetközi szervező bizottságának, a Magyar Őstörténeti Komplex Bizottságnak, az Acta Archaeologica Szerkesztő Bizottságának. Nézeteivel egyre inkább szembekerült a hivatalosnak tekintett felfogással. Az 1970-es évek közepén gyakorlatilag felhagyott a régészet művelésével, s tevékenyen bekapcsolódott az akkor kibontakozó ellenzéki mozgalmakba.