Magyarország vízi úthálózata csak korlátozott lehetőségeket kínált a szállításra, ezért a szállítás főleg szárazföldön folyt. Szekereken viszont lassú és drága volt a fuvar. Viszontagságai (mindössze 1770 km út volt kövezve) komolyan veszélyeztették a magyar mezőgazdaság hagyományos piacait. Az országgyűlés már 1836-ban felismerte a vasút korszakos jelentőségét. Kijelölték a vasútépítés fő irányait, a vállalkozóknak adómentességet biztosítottak, és lehetővé tették a szükséges terület kisajátítását.
Az elsőnek megépítendő Bécs-Pest vonalra ketten is jelentkeztek: az Ullmann Móric által vezetett Középponti Vasúttársaság a Duna bal partján, Rothschildék a jobbparton, Győrön keresztül akarták vezetni. Elhúzódó versengés után csak 1844-ben kötött szerződést a Helytartótanács az első társasággal a Pozsony-Pest-Debrecen vonal építésére.
A munkát Pesten kezdték meg, egyszerre két irányban. 1846-ban nyílt meg a váci, 1847-ben a szolnoki szakasz. Az Alföldet a tengerrel összekötő fontos vukovár-fiumei vasút csak az előkészítésnél tartott 1848-ban. Eddig az időpontig 178 km hosszúságú vasút épült az országban.