Szalamisznál keresik a tengeri régészet Szent Grálját
2005. június 22. 13:11
Azt a csodafegyvert keresik Görögországban, melynek segítségével a görögök váratlan győzelmet arattak a perzsa király hajóhada felett.
<
Az Égei-tenger északi részén most (2500 évvel később) a szakértők a csata nyomait keresik, hogy jobban megérthessék a görög történelem egyik kulcsfontosságú fordulópontját, azaz hogy miként győzték le a náluk számban hatalmasabb és felszerelésben jóval ellátottabb sereget. A víz alatti régészet történetében is fordulópontot jelenthet az expedíció: ez lesz az egyik leghatalmasabb olyan vállalkozás, mely egy elveszett flotta nyomába ered. A nemzetközi csoport kívánságlistájának első helyén egy triremis, a klasszikus görög kor egyik legnagyszerűbb hadihajója maradványainak megtalálása szerepel. A reményeik nem alaptalanok: a második perzsa háborúban nem kevesebb, mint 1000 triremis sorakozott fel.
A Texas Egyetem munkatársa és a csoport egyik vezetője, Shelly Wachsmann szerint: "Ez különösen veszélyes régészetnek számít. A triremis még ma is a régészet egyik Szent Grálja. Senki nem talált eddig egyet sem". A régészek ugyanis eddig ha evezősöket találtak - akár görögöt, akár perzsát - azok mindig teherhajók voltak. Így különös várakozással vágnak most bele a küldetésbe, melyhez útikalauzul Hérodotoszt választották - akinek segítségével 3-5 olyan helyet is lokalizáltak, ahol triremisek lehetnek a tenger mélyén.
Bár a görög víz alatti régiségekért felelős hivatal vezetője, Katerina Delaporta az ötletet korábban lehetetlennek nyilvánította annak technikai kivitelezhetetlensége miatt, most úgy gondolja, hogy szerinte a történészek munkáját annyira nehezítik is az ókori kalauzok, mint amennyire meg is könnyítik a dolgukat. A történetek ugyanis könnyen rekonstruálhatók, ám igen kevés az a fajta bizonyíték, melynek utánamehetnek a régészek.
Az eltelt 2500 év és az Égei-tenger szeszélyes időjárási viszonyai miatt a tengerészeti szakértők szerint a hajóroncsok mély iszapréteg alatt lehetnek. Ezek megkeresését nehezíti a 600 méteres mélység, a látási viszonyok és az áramlatok. Így a csoport geológusai, oceanográfusai, történészei, művészettörténészei és régészei hanglokátorokat, kétfős tengeralattjárót és távirányítható víz alatti szerkezetet használnak fel arra, hogy átfésüljék a tenger fenekét. `Ez az első alkalom, hogy ilyen kifinomult technikát használnak fel a helyszínen` tette hozzá Delaporta.
|
Salamis, i.e. 480  |
Ám mielőtt az expedíció kezdetét veszi, a kutatók először a triremisek képi ábrázolásait tanulmányozták. Egy triremis - akár perzsa, akár görög - felfedezése ugyanis nemcsak az antikvitás egyik legnagyszerűbb hadihajójának rejtélyére, hanem a civilizációk titkaira is ráirányíthatja a fényt. Dr. Wachsmann szerint ugyanis a hadihajók a történelemben bármely civilizáció legkomplexebb alkotásait jelentik".
A projekt ellenzői - és a kutatók legrosszabb félelmei - szerint mivel a hajók minimális ballasztot hordoztak, így ha léket kaptak, vagy széttörtek, akkor nem süllyedtek el, hanem a maradványok a víz felszínén lebegtek. A régészek így az iszapban a bronz hajóorrokat, vagy a legénység páncéljait találhatják majd meg. A kutatók azonban nem csüggednek, számukra egy bronz hajóorr ugyanis már a Szent Grál megtalálásával lehet egyenlő: ebből ugyanis nagyon sok következtetést levonhatnak az i.e. ötödik század hadviseléséről.
Egy korábbi kísérlet során az Athos hegyfoknál próbálták meg az i.e. 492-ben viharban elpusztult hajók maradványait megtalálni, ám a kutatók mindössze két sisakot és egy bronz lándzsafejet találtak. A tenger azonban ott jóval mélyebb, mint Szalamisznál. "Itt jóval nagyobb az esélyünk, hogy találjunk valamit" kommentálta az eddigi kutatásokat Delaporta.
A régészeknek azonban sietniük kell. A modern technológia segítségével ugyanis a kincsvadászok már megszállták a területet, így mostantól versenyt kell futni az idővel, hogy az amerikai csoporté lehessen a dicsőség.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
