Az 1358-as zárai béke megkötése után továbbra is feszült maradt a viszony a Magyar Királyság és Velence között. Lajos király ezért Velence ellenségeit, Genovát és Padovát és az aquileiai pátriárkát kezdte támogatni. Ezeknek a városoknak elemi érdekük volt, hogy Velence hatalma csökkenjen, mivel így kereskedelmi előnyökre tehettek volna szert. A királyi tanács ezt a Velence-ellenes szövetséget erősítette meg, ami már előre vetítette egy komolyabb összecsapás lehetőségét.