A 13. században letelepített jászok és kunok kezdettől fogva jelentős mértékű autonómiával rendelkeztek. Földjük királyi vagy koronabirtok, főbírájuk a nádor volt (1485:XI.tc.), akinek évente 3 ezer aranyforint ajándékkal tartoztak. A jász, a nagykun és a kiskun kerület önkormányzatának központi szerve nem volt, ügyeiket külön intézték. A 18. században a Jászsághoz 11, a Nagykunsághoz 6, a Kiskunsághoz pedig 8 helység tartozott. A török kiűzése idején mind Pest és Heves megye, mind a katonai igazgatás és a Kamara igyekezett fennhatósága alá vonni ezeket. Esterházy Pál nádor és az általa kinevezett Sőtér Ferenc jászkun alkapitány az autonómiát védte. Tiltakozásuk ellenére az udvari Kamara a karlócai béke megkötése után elrendelte a jászkunok összeírását, majd a jászkun kerületeket "újszerzeményi terület"-nek nyilvánítva, 1702 márciusában 500 ezer rajnai forintért eladta a Német Lovagrendnek. A szatmári béke 5. cikkelye alapján az 1715. évi országgyűlés az eladást zálogra változtatta, és úgy rendelkezett, hogy a jászkunokat részben az uralkodó, részben a rendek költségén váltsák meg (XXXIV. tc.), erre azonban nem került sor. 1731-ben a pesti Invalidus-ház építésére létrehozott alapból fizették ki a Német Lovagrendnek járó összeget, így a jászkunok az Invalidus-ház tulajdonába kerültek. Az 1741:IX.tc. ismét a nádort tette a jászkunok főbírájává. 1744-ben a jászkunok elhatározták, hogy nagy anyagi áldozatvállalással megváltják önmagukat. Az 1745. április 20-i egyezményben vállalták az 500 ezer forint és az Invalidus-ház befektetéseit megtérítő 15 ezer forint kifizetését. Vállalták továbbá, hogy a már felszerelt 400 lovason kívül további ezer katonát állítanak ki, valamint azt is, hogy háború ("felkelés") esetén ezer lovast küldenek. Emellett vállalták, hogy a királyiadókon túl 3 ezer körmöci aranyat és a nádor fizetésére évi 12 600 forintot adnak. A megváltással (redemptio), melyet az 1745. május 6-i diploma hirdetett ki, a jászkunok ismét szabad lakosok lettek. Akik hozzájárultak a megváltáshoz (redemptusok), azok befizetéseik arányában szereztek birtokot, és részesültek a közös legelők használatából. A szabad birtokszerzés vonzására a szomszédos megyékből is számosan települtek be a jászkun kerületekbe, vállalva a fizetés kötelezettségét. A jászkunok 1761-ben a vám- és révmentességet biztosító kiváltságaikat is visszakapták. II. József, aki 1785-ben minden városi és egyéb önkormányzati autonómiát megszüntetett, a jászkunokat a pesti kerület igazgatása alá osztotta be. II. József halála, a vármegyei és autonóm önkormányzatok helyreállítása után a hajdú és a jászkun kerületek 1791-től az országgyűlésbe is küldhettek követeket (XXIII., XXIX. tc.). A jászkunkerületek közgyűlése 1799. február 13-án adta ki a kerületek belügyeit szabályozó "Jászkun statútum"-ot. A jászkunok autonómiája 1876-ban szűnt meg, amikor a kerületeket Pest és Szolnok megyébe olvasztották (XXXIII. tc.).