40 éve halt meg Churchill

2005. január 24. 14:23

1874. november 30-án született az Oxfordshire-i Blenheim Palace-ban. Ősei közt volt John Churchill, Marlborough hercege, a spanyol örökösödési háború hadvezére, s Francis Drake, a kalóz-tengernagy is. Anyja Jennie Jerome amerikai bankárlány, apja Lord Randolph Henry Spencer, aki egy grófnő miatt összetűzött a későbbi VII. Edvárddal, s kiszorulva az előkelő társaságból, politikai pályára ment, de `csak` pénzügyminiszterségig vitte. Winstonnal szülei alig törődtek, rosszul tanult, nehezen jutott be a sandhursti katonai főiskolára. Huszártisztként több hadjáratban vett részt Indiában és Szudánban. 1899-ben otthagyta a katonai pályát, Indiáról írt könyve nagy sikert aratott. A búr háborúban haditudósító volt, fogságba esett, szökése révén nemzeti hőssé vált.

1918-ban hadügyminiszter, a bolsevizmus ellenfeleként támogatta az oroszországi intervenciót. 1921-22-ben gyarmatügyi miniszterként a Közel-Kelettel foglalkozott, majd ismét a torykhoz állt. Választási veresége után az I. világháborúról írt könyvet. 1924-29 közt pénzügyminiszterként újra aranyalapra helyezte a fontot, ami exportár-növekedést és munkanélküliséget hozott. Szakszervezet-ellenes törvénnyel is fellépett a munkásmegmozdulások ellen. Az 1929-as választásokon a Munkáspárt győzött, Churchill a toryk közt is a perifériára szorult. Ekkor írta Marlborough élete és kora című négykötetes művét. Ellenezte az önkormányzat megadását Indiában, s bár a nácizmus veszélyeire már 1934-ben felhívta a figyelmet, nem érte el sem az angol fegyverkezés fokozását, sem a nemzetközi összefogást Hitler Németországával szemben.

A világháború kitörése őt igazolta, s 1939-ben az Admiralitás első lordjaként határozottabb fellépést sürgetett. Amikor a nácik 1940. május 10-én Hollandiára és Belgiumra támadtak, kormányfő lett. A Munkáspárttal és liberálisokkal alakított nemzeti egységkormányában a védelmi tárcát, s a vezérkari főnökök bizottságát is ő vezette. 1940. május 13-án mondta híres beszédét a parlamentben, amelyben "vért, verítéket és könnyeket" ígért a nemzetnek. A háború alatt az ország karizmatikus vezetőjévé vált, a francia összeomlás után, az Anglia feletti légi csata idején ő tartotta fenn az ellenállás szellemét. Személyesen járta a frontokat, diplomáciai tevékenysége három kontinensre terjedt ki. Hitler ellen összefogott a kommunistákkal is, az 1941. júniusi német támadáskor szövetséget ajánlott a Szovjetuniónak, majd Roosevelttel aláírta az Atlanti Chartát. 

Az amerikaiak Japán miatti hadba lépése után megállapodott az elnökkel: először Németországot kell legyőzni. Afrikában és Itáliában érvényesíteni tudta elképzeléseit, de balkáni tervei Sztálin teheráni ellenállása miatt meghiúsultak. Célja ekkor a brit pozíciók őrzése, s a szovjet térnyerés minimalizálása lett. Casablancában 1943-ban Roosevelttel megegyezett a vitatott `feltétel nélküli megadásban`. A lengyel kérdésben Jaltában az orosz, a kelet-európai akció ügyében az amerikai álláspont győzött vele szemben 1945-ben.

A toryk 1945-ben választási vereséget szenvedtek, az angolok megelégelték a parlamentáris diktatúrát. Churchill az ellenzék vezéreként 1946. márciusban Truman elnök jelenlétében, a fultoni beszédben szólt először a vasfüggönyről, mely kettéosztja Európát. A szovjet terjeszkedés ellen angol-amerikai összefogást sürgetett, s Európai Egyesült Államokat javasolt. Ez a hidegháború kezdete, de a Truman-elv, a Marshall-terv, a NATO és az EU kiindulópontja is. 1951-ben ismét kormányfő, s védelmi miniszter is lett. A Nyugat felfegyverzése, s a Nyugat-Európai Unió mellett érvelt, folytatta a brit nukleáris programot, de Sztálin 1953-as halála után az enyhülés hívévé vált. 1953-ban a Térdszalagrend lovagja lett, nagy művéért, A második világháborúért irodalmi Nobel-díjat kapott. A kormány élén 1955-ig állt, az alsóház tagja volt 1964-ig. 1956-58 közt jelent meg Az angolul beszélő népek története, amelyet a közelmúltban magyarul is kiadták. Neves festő is volt, a Royal Academy tagja.

Churchill a 20. század kiemelkedő államférfija, aki sok kortársánál tisztábban látott a nácizmus és bolsevizmus kérdésében. Igazi brit volt, a birodalom híve, de a demokrácia elkötelezett harcosa is. Számos frappáns gondolata közül idézzük a máig aktuálisat: a demokrácia költséges, bonyolult és rossz hatékonyságú rendszer, de jobbat még nem találtak ki.

(MTI - Panoráma)