A Mars-kutatás története III. - A Mars-csatornák
2004. május 3. 10:00
Egy legendával kevesebb
Pedig még a csatornák mint felszíni képződmények körüli vita is csak éppen megindult. Alig hogy akaratlanul félrevezette a nagyközönséget, Secchi atya 1879-ben már kettős csatornákat vélt látni - a jelenséget később `geminizációnak` nevezték el. Két évvel később megjelentetett és javított Mars-térképén még több csatorna szerepelt, melyek közül húsz viselte magán a geminizáció jeleit - nem csoda, hogy ugyanekkor a New York Times is visszatért a marsi csatornák és értelmes élet kérdésére.
Kanálisok ide, marslakók oda, Edward Emerson Barnard 1894-ben végzett megfigyelései után már arról számolt be: egy csatorna nem sok, annyit sem sikerült felfedeznie a bolygó felszínén. A Mars különös felszíni képződményei körüli disputa azonban még korántsem ért véget: a New York Herald 1895-ös cikke szerint például a bolygófelszín alakzataiban Isten neve olvasható - héberül. A csatorna-párti New York Times sem akart lemaradni: 1905-ben publikálták Percival Lowell beszámolóját, aki arizonai csillagvizsgálójából elsőként fényképezte le a csatornákat. A következő évben Lowell megjelentette A Mars és csatornái című könyvét, mely szerint a marslakók a bolygó jégsapkáinak olvadó vizét a csatornákon át vezetve - öntözésre használják.
A témán intenzíven csüngő New York Times 1907-ben arról számolt be, hogy a Lowell obszervatóriumában dolgozó Earl C. Slipher is fotókat készített a csatornákról. Az év végén, a Century Magazine-ben közölt Slipher-fényképek azonban felettébb kiábrándítóak: a fél centinél is kisebb átmérőjű felvételeken a bolygó jószerivel csak egy homályos pöttynek látszik - az erősebb nagyításokon pedig a korabeli technika miatt egyre kevesebb részletet lehet kivenni.
Két évvel később ismét az ellentábor hallatta a hangját: George Ellery Hale csillagász "egy fia csatornát" sem látott teleszkópján. Ám a New York Times sem hagyta magát: "A marslakók két jókora csatornát építettek két év alatt" - harsogta a lap 1911. augusztus 27-i főcíme.
Bár a Panama-csatorna 1914-es megépülte újabb muníciót szolgáltathatott volna az élénk képzeletű, ám nem túl éles szemű megfigyelők számára, a csatorna-hívők és a szkeptikusok párbaja ekkorra már lényegében befejeződött. A vita legutolsó fellángolására az 1939-es oppozíció adott alkalmat. Ekkor Slipher és Hale is újra megvizsgálta a bolygót - és persze teleszkópjuk lencséjén át mindketten a maguk álláspontját látták bizonyítottnak. Slipher 1940-ben kiadott beszámolójában még "számos" csatornáról ír; a Mount Wilsonon álló 60 hüvelykes reflektorral dolgozó Hale viszont azt tapasztalta: a Marson egyáltalán nincsenek csatornák.
- A csatorna mint akarat és képzet
- Egy legendával kevesebb