A Pollack Mihály-féle elpusztult klasszicista Vigadó helyén 1859-1865 között épült fel Feszl Frigyes pesti Vigadója. A Dunára néző főhomlokzat árkádos földszintje felette a két oromzatos rizalit között magas nyílásokkal képzett loggia nyílik. Az épület tagoló- és díszítőelemeit részben a román stílusból, részben a keleti (mór, bizánci) építészet elemeiből merítette az építész, sajátos magyar stílust alkotva ezzel. (Feszl kortársa, a német Schinkel joggal nevezte az épületet `kristallisierte Tschardasch`-nak.) az 1945-ben teljesen kiégett Vigadó azonban nem csupán építészeti remekmű, hanem a belső térkiképzést, az iparművészetet, festészetet és szobrászatot egybefogó, nemzeti irányú törekvések szintézise is volt.