Az angol gyarmatbirodalom további részeit veszíti el: 1948. január 4-én bejelentik Burma függetlenné válását, 1948. február 4-én Ceylon kap önkormányzatot, és a Brit Nemzetközösség részeként parlamentáris monarchiává alakul át. Burma első miniszterelnöke U Nu is kötött Nagy-Britanniával megállapodásokat. 1947. október 17-én Londonban aláírták a Nu-Attlee-szerződést, melyben Nagy-Britannia elismeri a független és önálló Burmai Uniót. Ugyanakkor a két állam jövőbeli kapcsolatainak szabályozása érdekében különböző katonai, pénzügyi és gazdasági kérdésekben is megegyezésre jutottak. Novemberben az angol parlament végleges hozzájárulását adta a Burmai Unió megalakulásához. Ceylon már 1947-ben a ceyloni nemzeti erők nyomására a Brit Nemzetközösséghez tartozó állammá vált. 1945-ben olyan alkotmányt dolgoztak ki, mely a belpolitikai kérdésekben önkormányzatot biztosított, ugyanakkor a védelem és a külpolitika területén meghagyta az angolok ellenőrzési jogát. A függetlenség kikiáltásával angol mintára létrehozott új alkotmány lép életbe.