Magyar miniszterelnökök bukásai
2004. november 1. 10:53 Bartal Csaba
Másfélszáz év alatt egy magyar miniszterelnököt lelőttek, öt kormányfőt kivégeztek, három elhunyt ciklus közben és huszonnyolc töltött kevesebb, mint egy esztendőt a miniszterelnöki bársonyszékben.
Akinek beletörött a bicskája Kossuthba: Tisza Kálmán
Mozgalom indul országszerte Kossuth repatriálása érdekében. Népgyűlések és törvényhatóságok egyre-másra hozták a határozatokat, és feliratokat intéztek a képviselőházhoz. Tiszának be kellett látnia, hogy megint az ország közvéleményével áll szemben. December 11-én tárgyalták a honossági törvény módosítását néhány törvényhatóságnak e tárgyban benyújtott módosító indítványa alapján. Tisza felállt és elmondta, hogy a kormány is érzi általános szempontokból a honossági törvény revíziójának szükségességét, s hajlandó annak idején javaslattal a Ház elé lépni. Csakhogy december 20-án megjelent az Egyetértésben Kossuth Lajos levele, amelyben véleményt formál a törvény tervezett módosításáról: "Ferenc József osztrák császár, magyar király alattvalójának magamat soha egy percig sem ismertem el s el sem ismerem. Ez az én álláspontom." Ezek után világossá vált, hogy nem lehet egy ilyen kérvénnyel Ferenc Józsefhez fordulni, ha az érintett személy az uralkodó törvényességét sem ismeri el. Ezen a véleményen volt Szilágyi Dezső is, aki Tisza régi nagy parlamenti ellenfele volt, és akit 1889-ben sikerült kormányába bevonnia - mondván, hátha belül kisebb kárt okoz. Nem így történt, ám Tisza mégsem engedett. 1890 elején azt ígérte, hogy a honvédségi törvényjavaslat (véderővita) részletes tárgyalásának napján fogja benyújtani a kérdéses törvényjavaslatot.
Március 6-án a király elnökletével tartottak minisztertanácsi ülést. Éppen a honossági törvény fölött tanakodtak. Szilágyi Dezső - Kossuth levelére hivatkozva - természetesen ellene foglalt állást. Döntés ezúttal sem született, de nyílt titokká vált, hogy Tisza ejtve volt.A március 7-i ülésen Tisza kénytelen volt bejelenteni, hogy nem tudja a honossági törvénymódosítást benyújtani, mivel a kormányban is nézeteltérések vannak ebben a tárgyban. Arra azonban ígéretet tett, hogy rövidesen pontot tesz ennek az ügynek a végére, és akkor arról időben tájékoztatni is fogja a Tisztelt Házhoz. Miután a miniszterelnök helyet foglalt, az ülésteremben zsibongás támadt, de senki sem kiabált be hangosan. Se helyeslés, se tiltakozás nem hallatszott a padsorok közül. Mindenki érezte, hogy a 15 éven keresztül rettegett, irigyelt, csodált és gyűlölt ember bukásának végjátéka ez.
Tisza 1890. március 13-án délelőtt adta be a lemondását, és a délben kezdődő ülésen készült ezt megerősíteni a Tisztelt Házban. Tisza ekkor bővebben kifejtette lemondásának okait. Nem tudta ígéretét beváltani, így kibúvót sem kereshetett. Önérzete követelte, hogy nyilatkozatának következményeit saját magára nézve levonja. Beszédével végezve leült. A teremben néma csend volt. Amikor a "Generális" elhagyta a képviselőházat, az utcán álldogáló egyetemi ifjúság gúnyosan "Jó éjszakát!" kiáltással búcsúztatta a napokkal korábban még rettegett, de ezúttal összetört öregember benyomását keltő Tisza Kálmánt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
