Magyar miniszterelnökök bukásai
2004. november 1. 10:53 Bartal Csaba
Teleki Pál: fuccs a királypuccsnak
A magyar legitimisták két táborra oszlottak: az egyik szárny a kivárásra játszott. Míg az Apponyi, Andrássy Gyula, Gratz Gusztáv vezette csoportosulás a francia diplomácia hitegetésében reménykedett, addig a radikálisabb szárny - Windischgrätz, Szmrecsányi György, Friedrich a németbarát külpolitikát erőltették.
Nem ismerjük még a kormányzó álláspontját. Mivel a különféle határkiigazítási kérdésekben bizakodón tekintett a jövőbe, Horthy a lebegtetés taktikáját választotta. Tudta, hogy Franciaországban a meghatározó politikai csoportosulások támogattak egy esetleges Habsburg restaurációt. 1921 márciusának második felében - a Petit Parisien tudósítása szerint - Horthy legitimistának vallotta magát: "IV. Károly, az egykori osztrák császár az egyetlen legitim királyunk. Amíg le nem mond, senki más uralkkodót nem ismerek. Másrészt megengedem, hogy visszatérte bizonyos nehézségeket okozhatna, de remélem, hogy a parlament segítségével az ügyeket rendezhetném". Az utolsó magyar uralkodó nem is késlekedett. 1921. március 26-án Bécsből taxival Szombathelyre érkezett. Az osztrák-magyar határon a volt császár angol útlevéllel igazolta magát. William Code névvel, mint az angol vöröskereszt tagja lépett Magyarországra. Szombathelyen gr. Mikes püspök palotájában előbb Vass József vallás- és közoktatásügyi miniszterrel találkozott, majd másnap hajnalban a miniszterelnökkel, aki mindent elkövetett, hogy rábeszélje Károlyt a visszavonulásra, de az hajthatatlan maradt.
Teleki Pál ekkor ajánlotta fel, hogy hajlandó közvetíteni a kormányzó felé. A miniszterelnök Vass Józseffel egy autóban indult útnak Budapest felé, a király másik útvonalat választott - ő nyert. Hogy végül miért nem ért időben Teleki Budára, arra több magyarázat is született: kifogyott a benzinje útközben - így az egyik -, de többen tudni vélik, hogy rossz irányba haladt. A késlekedés a tényeken nem változtatott. Károly végülis találkozott az éppen ebédjét elköltő kormányzóval, aki azonban a rövid, kétórás vita során egyértelműen az uralkodó tudomására hozta véleményét: nem támogatja Károly visszatérését. Vagyis a Horthy körül felfújt legitimációs lufi kipukkadt! Teleki Pálnak az április 5-i Nemzetgyűlésen kellett számot adnia a királypuccsban való részvételéért, de csak annyit mondott, hogy "Sem belső, sem külső helyzetünket nem javítaná az, ha itt részletekbe bocsátkoznám". A teljes beszámolóra másnap került sor. A miniszterelnök elmondta, hogy IV. Károly magyarországi látogatásának terve külföldön született, ezért a király Szombathelyen való felbukkanása mindenkit meglepett. Továbbá őfelségét hibásan informálták az ország helyzetéről, a legitimisták közel sem voltak annyian és olyan jól szervezettek, mint azt az uralkodó képzelte. Jóllehet beszámolójában sem Teleki, sem pedig a nyíltan legitimista külügyminiszter, Gratz Gusztáv nem említette a kormányzót, Horthy bizalma megingott Telekiben. A miniszterelnöknek tehát nem volt más választása, mint 1921. április 13-án lemondani.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
