A kubai rakétaválság története

2004. október 27. 11:00 É. Erdei András

Kompromisszum, atomcsend, forródrót

A döbbenetből nem is tudtak nagyon felocsúdni, hiszen a klasszikus mondás ismételten igazolta önmagát: a baj nem jár egyedül. Kuba légterében lelőttek egy U2-es kémrepülőgépet. Kennedy nem volt irigylésre méltó helyzetben, több kérdés is foglalkoztatta. Egyrészről miért változtatta meg Hruscsov a véleményét, másrészről pedig milyen válaszlépéseket tegyenek. Utóbbi kérdés talán még nagyobb gondot okozott az elnöknek, számításai szerint a két lehetséges alternatíva közül mindegyik katasztrofális következményekkel járt volna. Ha engednek a szovjet követeléseknek, akkor a NATO-n belül keletkeznének feszültségek, ha pedig nemet mondanak, akkor szembe kell nézniük az atomháború lehetőségével. Valahogy egyik alternatíva sem hozta tűzbe az elnököt.

Az áthidaló megoldást végül az elnök öccse, Robert, az igazságügy-miniszter találta meg, aki azt javasolta, hogy egyszerűen ne vegyék figyelembe a moszkvai rádióban elhangzottakat. Ennek megfelelően Kennedy válaszlevelében két kérdésre összpontosított. Amennyiben a szovjetek kivonják rakétáikat Kubából, úgy az Egyesült Államok megszünteti a blokádot, és nem indít inváziót Kuba ellen. A válasz vasárnap délelőtt (október 28-án) ismét a rádióból érkezett, tömören fogalmazva Hruscsov elfogadta Kennedy ajánlatát. De miért tette ezt Hruscsov, amikor már nyerő helyzetben volt?

John F. Kennedy, Nyikita Szergejevics Hruscsov

Egyszerűen pánikba esett attól a hírtől, hogy Kennedy október 28-án a TV-ben beszédet fog mondani. Hruscsov egyből arra következtetett, hogy a készülő inváziót akarja bejelenteni az elnök. A szovjet titkosszolgálatok pedig sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudták Hruscsov elképzelését, hiszen maguk sem rendelkeztek pontos megbízható információkkal. Épp az ilyen esetek világítanak rá a titkosszolgálatok kiemelt jelentőségére, amelyek a megszerzett információkkal befolyásolni tudják a politikai döntéseket. A szovjet diplomáciának éppen az okozta a legnagyobb problémát a hatvanas években, hogy nem rendelkezett beépített ügynökökkel a szövetségi kormányhivatalokban. Így gyakran csak feltételezésekre, másodlagos forrásokra hagyatkozva döntöttek egy-egy kérdésben.

A válság megoldódott: Kennedy bebizonyította, hogy képes krízishelyzetben hidegvérrel, megfontoltan dönteni. A másik főszereplőnek is örök tanulsággal szolgált az eset, hiszen Hruscsov részben ennek is köszönhette, hogy 1964-ben leváltották. A válság jótékony hatásának tekinthetjük, hogy a nagyhatalmak 1963 tavaszán megkötötték az atomcsend-egyezményt, és határoztak az úgynevezett forródrót létrehozásáról.

előző oldal 3 / 3

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?