Az SZKP XXII. Kongresszusát követően a szovjet zóna országainak pártjai kongresszusokat tartottak, amelynek lényege: a szocializmus építése konszolidált alapokra talált, és megindulhat a szocializmus (illetve a fejlett szocializmus) felépítése. Az egyes országok között a későbbiekben mind nagyobb lett e téren a különbség: melyik vezetése mit értett szocializmus építésének programján, és milyen következtetéseket vont le belőle. Az MSZMP VIII. kongresszusán lezártnak tekintették mind a személyi kultusz törvénytelenségeinek, mind pedig az 1956 után elítélteknek az ügyét. Bejelentették: Magyarországon bekövetkezett a szocializmus alapjainak lerakása. A tulajdonviszonyokban a mezőgazdaság újabb átszervezése nyomán általános lett a közösségi tulajdon. Konszolidálni kívánták a párt és a társadalom viszonyát is. Kádár János kongresszusi beszédében adta ki később nemzetközileg is híressé vált jelszavát: "Aki nincs ellenük, az velünk van." Ezzel akarta jelezni: a párt szakított a proletárdiktatúrás hagyományokkal. Már a kongresszust megelőzően az augusztus 19-i központi bizottsági ülés kijelentette: a személyi kultusz letérést jelentett a marxizmus-leninizmus útjáról, dogmatizmust vezetett be a politikai gyakorlatban, lebecsülte a tömegek történelemalakító szerepét. Tévedett abban, hogy a szocializmus építése folyamán állandóan éleződik az osztályharc. Helyre kell állítani a szocialista törvényességet - tűzte ki célul az említett KB-ülés.