1825 őszén a pozsonyi országgyűlés ülésén a központi téma a magyar nyelv ügye volt. Dessewffy József gróf angol példákat idézve beszédet mondott a hazai nyelv fejlesztése és egy tudományos akadémia megalapítása érdekében. Utána Felsőbüki Nagy Pál, Sopron vármegye követe kikelt a főrendek ellen, akiket hazafiatlanoknak nevezett. Szerinte a mágnások jövedelmüket csak kártyára, s más haszontalan dolgokra fordítják, a nemzet java nem lebeg a szemük előtt. Nagy Pál beszéde óriási hatást gyakorolt a jelenlévőkre, akik közül egy fiatal főúr felszólalt, élete legszerencsésebb idejének nevezve a pillanatot, amelyben a honhoz való `határtalan szeretetét hazájának megbizonyíthatja`. Cáfolva Nagy Pálnak a mágnásokat ostorozó vádjait, `minden jószágnak egyesztendei egész jövedelmét az említett intézet fundusául` ajánlotta fel. Ez a fiatal férfiú gróf Széchenyi István volt (1791-1860), akinek beszédét követően többen nagyobb összegekkel támogatták egy magyar tudós társaság felállításának tervét. Az 1827:XI. tc.-ben azután kimondták, hogy az `önként és szabad adakozással összveszedett tőke vagyonból Magyar Tudós Társaság állíttassék föl`. Széchenyi István az ország egyik leggazdagabb arisztokrata családjából származott. Apja, Széchényi Ferenc, a Nemzeti Múzeum és Könyvtár alapítója volt. A főúri családok tradícióit követve katonai pályára lépett. A napóleoni háborúkban első osztályú huszárkapitányi rangot kapott. 1815 őszén Angliában tanulmányozta az angol alkotmányt (amely ideálja lesz), az ipari gépeket és a lótenyésztést. Idővel több kisebb-nagyobb utazást tett Európában, többek között Wesselényi Miklós erdélyi főúr társaságában. A fejlett nyugat-európai államokban szerzett tapasztalatai indították arra, hogy Magyarország elmaradott helyzetén javítson. 1828-ban angol példák nyomán meghonosította Pesten a lóversenyeket, majd 1830-ban létrehozta az Állattenyésztő Társaságot. Az Akadémia megalapításával országos hírnévre tett szert, és a magyar politikai és társadalmi küzdelmek egyik legjelentősebb személyiségévé vált.