Gyermekszív az ereklyetartóban
2003. december 10. 09:00
`Nem lehet ártatlanul uralkodni.`
A hegypártiak 1792. augusztus 10-e, a királyság megdöntése óta népítéletet követeltek a király egész családjára: `az osztrák kurvára`, Marie Antoinette-re, valamint a király nővérére, sőt a gyermek dauphinre is. A szeptember 21-én összeült Konvent ugyan az általános választójog alapján állt fel, de korántsem demokratikus módon: a gyűléseken ugyanis csak a forradalom hívei mertek megjelenni és mind XVI. Lajos trónfosztását követelték. A Konvent végül ki is mondta a király trónfosztását. Ám az igazi kérdés az volt: mi legyen a családjával együtt a Temple tornyába zárt trónfosztott királlyal? A girondisták meg akarták menteni a királyt a kivégzéstől, ám a Tuilériákban, a királyi szálláson tartott házkutatás során terhelő bizonyítékokat találtak, s innentől kezdve nem lehetett figyelmen kívül hagyni a hegypártiak véleményét. Az ekkor állást nem foglalókat nevezték síkságnak vagy mocsárnak.
A forradalom történetével foglalkozó történészek ugyancsak csodálkoznak, mikor végigolvassák az 1792. év utolsó két hónapjában a király sérthetetlenségéről szóló jogi csűrés-csavarás konventi jegyzőkönyveit, hiszen a király ez idő alatt éppen börtönben(!) ült. December 3-án a Konvent szabályos bírósággá alakult át és ténylegesen megkezdődött a király pere, melyben XVI. Lajos kétszer - 11-én és 26-án - is megjelent.
A királyi búcsú végül szánalmasra sikeredett. A szomorú viták során a régi uralkodó, korábbi fenségétől megfosztva egyszerű állampolgárként tragikusan viselkedett. Védőivel együtt olyan egyoldalú védekezési stratégiát választott, amely alkalmatlan volt a monarchia megmentésére. Állandóan az 1791-es alkotmányra hivatkozott, melyben eleve jóváhagyta a régi rend elítélését, itt azonban hallani sem akart arról, ami korábban történt. De különösebben arról sem, hogy megfosztották trónjától és valójában nem állt már rendelkezésére a bírái által is elismert monarchikus alkotmány.
Bírái családi nevén Capetnek, "Capet polgárnak" szólították.
Saint Just véleménye szerint a királynak azért kell meghalnia, mert király volt, s a bűnösségnek más bizonyítékára nincs szükség: "Nem lehet ártatlanul uralkodni."
A királygyilkosság a francia forradalom radikalizálódásának szimbólumává vált. A guillotine-t a Forradalom terén XV. Lajos szobrának helyén állították fel. A nép egymást taposta, hogy lássa a kivégzést, és amikor Sanson, a hóhér felmutatta a király levágott fejét a 80 ezres tömegnek, a vérpad körül lelkes tánc vette kezdetét.
- Gyermekgyilkosság sosem válik erénnyé
- `Nem lehet ártatlanul uralkodni.`
szerkesztőségét!
