A korona elásásának története
2004. augusztus 23. 10:08
Épp 155 évvel ezelőtt Szemere Bertalan Orsován elásta a koronát, és oly jól őrizte a titkot, hogy az osztrákok is csak négy évvel később bukkantak rá.
Az úr az életével játszik
A magyar koronát és a koronázási ékszereket 1790 óta rövid megszakításokkal a Budai Várban őrizte a koronaőrség. Az 1848-as forradalom alatt a közvélemény eleinte nem nagyon foglalkozott az ékszerek sorsával. Először 1848. szeptember 28-án, Lamberg Pestre érkezésének napján terjedt el a hír, hogy az ékszereket ellopták. A koronaőr, Ürményi Ferenc azonnal ellenőrizte a koronát, majd biztosította az Országos Honvédelmi Bizottmányt, hogy az értesülés puszta rémhír volt, az ékszerek sértetlenül a helyükön vannak.
Novemberben ismét terítékre került a korona ügye, ekkor Kossuth Pálffy Jánost, az országgyűlés alelnökét, az OHB tagját és másik három képviselőt azzal bízott meg, ellenőrizzék a koronázási ékszereket. Pálffyék feltörték a koronát rejtő láda pecsétjét, és megbizonyosodtak az ékszerek meglétéről - bár az egyik kisebb ládát nem tudták kinyitni, mert nem találták a kulcsát.
| Bónis Samu (1810-1879) |
December 30-án a móri vereség hírére Kossuth utasítota Ürményit, hogy gondoskodjon a koronázási ékszerek Debrecenbe szállításáról. Bónis Samu képviselő 12 gránátos kíséretében a Lánchídon átszállította az ékszereket Pestre, majd felrakta őket a szolnoki vonatra. Egy ismeretlen az állomáson felszólította, hogy inkább Vácnak irányítsa az ékszereket, mire Bónis pisztolyát előhúzva így felelt: "Ha valami akadály lenne menetelemben, az úr az életével játszik". A vonat balesetet szenvedett: a kocsi feldőlt, s a korona a méteres hóba zuhant, de nem sérült meg.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
