Az utolsó orosz cár
2003. július 17. 06:42
A vég
A Romanovokat két és fél hónappal később itt, az Ipatyev-ház alagsori szobájában érte utol végzetük: szabályosan lemészárolták őket. Az 1918. július 16-ról 17-re virradó éjjel felébresztették, a pincébe terelték őket, majd felolvasták halálos ítéletüket. Ezután őreik gépfegyvertüzet zúdítottak II. Miklós cárra, Alekszandra Fjodorovna cárnőre és gyerekeikre: Alekszej cárevicsre, Olgára, Tatjánára, Marijára, Anasztáziára, valamint a család orvosára, inasára, szakácsára és szobalányára.
A parancs állítólag Jakov Szverdlovtól, az Össz-Oroszországi Központi Végrehajtó Bizottság elnökétől (tulajdonképpen államfő) származott, a tervet az Uráli Területi Szovjet Végrehajtó Bizottság hagyta jóvá, s a foglyok őrzésével megbízott különleges rendeltetésű egység hajtotta végre. A hivatalos indoklás szerint a Szibéria nagy részét addigra már elfoglaló fehérgárdisták közeledése miatt volt szükség a likvidálásra, mivel fennállt annak a veszélye, hogy a cár személye körül kialakul valamiféle ellenforradalmi egység.
A holttesteket elégették, a maradványokat mocsárba dobták, s azok csak az 1990-es évek elején kerültek elő. Hosszadalmas azonosítási eljárás indult, amely teljes bizonyossággal máig nem szolgált, ám 1998 nyarán Szentpéterváron, a Péter-Pál erődben egyházi segédlettel ünnepélyesen eltemették az áldozatokat. Külön bizottság foglalkozott meg-megújuló intenzitással a család sorsának kivizsgálásával, a maradványok azonosításával. A bizonytalanságot növeli, hogy Alekszej herceg és Anasztázia hercegnő maradványai máig nincsenek meg, s többen vitatják az előkerült fosszíliák valódiságát. 2002 decembere óta a történész Alekszandr Jakovlev vezette testület vizsgálja azt a Romanov-háztól érkezett kérelmet is, hogy rehabilitálják az áldozatokat. Közben, 2000 augusztusában az orosz ortodox egyház vezetése szentté avatta II. Miklóst és családjának tagjait.
MTI-SAB - Múlt-kor
- Az ifjú
- A szerelmes
- Az uralkodó
- A vég