JÓZSEF ATTILA (1905.04.11., Budapest - 1937.12.03., Balatonszárszó)
Költő, a XX. századi magyar líra jelentős alakja. Juhász Gyula segítségével és előszavával jelent meg első verseskötete, a Szépség koldusa (1922). 1923-ban a Nyugat is közölte verseit. 1924-ben iratkozott be a szegedi egyetem magyar-francia szakára, de 1925-ben Tiszta szívvel című verséért professzora, Horger Antal eltanácsolta az egyetemről. Ezután a bécsi egyetemen hallgatott előadásokat, s megismerkedett Németh Andorral, Kassák Lajossal, Hatvany Lajossal. 1926-27-ben a Sorbonne előadásait hallgatta. 1933-tól alkotta meg összetett szemléletű, hagyományos és avantgárd sajátságokat ötvöző verseit. Kortársai nem értékelték teljes súlya szerint művészetét, s ez is közrejátszott abban, hogy egyébként is labilis idegrendszere végleg tönkrement: 1937-ben öngyilkos lett. 1938-ban posztumusz Baumgarten-díjat kapott. 2001-ben posztumusz Magyar Örökség-díjjal ismerték el költészetét.