Az olaszországi San Renóban tartott konferencián a közel-keleti államokat mandátumterületekre osztják: Franciaország megkapja Szíriát és Libanont, Nagy-Britannia Mezopotámiát (Irakot), Palesztinát közvetlenül a Népszövetség alá rendelik. Április 24-én Nagy-Britannia, Franciaország beleegyezésével, a Palesztina fölötti protektorátust ellátó egyedüli hatalommá lép elő. Valamennyi törvényhozó és közigazgatási jogkör a mandatárius hatalom kezében összpontosul. A Népszövetség Palesztina-statútumában meghatározza Nagy-Britannia feladatait: „A mandatárius hatalom lesz felelős azért, hogy az országban olyan politikai, közigazgatási és gazdasági körülményekről gondoskodjék, amelyek biztosítják egy zsidó nemzeti otthon létrehozását.” A héber az arab nyelv mellett egyenjogú hivatalos nyelv lesz. A brit kormány, még mielőtt a mandátum jogerősen életbe lépne (június 1-jén), leváltja Palesztina katonai kormányzóját, és sir Herbert Samuelt kinevezi polgári főbiztossá. Július 20-án, Szíriába francia csapatok vonulnak be, s megdöntik a március 7-én a Szíriai Egyesült Királyság uralkodójává választott Feiszált, aki Nagy-Britannia szövetségese volt. Feiszál végérvényesen lemond a trónról, 1921-ben, azonban Irak királya lesz.