A kubai függetlenség szellemi atyja Havannában született. Spanyol, francia és angol nyelven rendkívül aktív írói, kritikusi tevékenységet fejtett ki. A kubai forradalmi mozgalom fő eszmei irányítója volt, bár élete nagy részét külföldön töltötte. Politikai írásaiban meghatározta Kuba és egész Latin-Amerika valóságos függetlenségének és társadalmi haladásának fő irányelveit. Költői és kritikai munkásságával az ún. modernismo úttörője lett, amely először emelte világirodalmi rangra a latin-amerikai irodalmat. Már 17 évesen havannai diákként a spanyolok kényszermunka-táborába került. Hamarosan Spanyolországba deportálták, ahol jogot végzett, s kétéves dél-amerikai kalandozás után 1880-ban visszatért a szigetre. Néhány év múlva a spanyol uralom elleni szervezkedés miatt ismét Spanyolországba toloncolták, ahonnan az Egyesült Államokba szökött, s pénzalapokat gyűjtött a Floridában élő kubaiak körében a forradalom számára. A száműzetésben megalapította hazája első politikai pártját, a Kubai Forradalmi Pártot. 1895 áprilisában ő is partraszállt Máximo Gómez tábornokkal a szigeten. Alig egy hónap múlva, május 19-én spanyol sortűz végzett vele. A Castro-rendszer történetírása a saját aktualitásának megfelelően hangsúlyozta Marti hazafiságát. José Marti azonban soha nem volt marxista, műveiben határozottan körvonalazódott a humanista, a polgári demokráciát igenlő gondolkodása. Politikai koncepciója, nemzet-fogalma az összefogásra, nem a kirekesztésre épült. A kubaiak a legnagyobb tisztelet jeleként, Apostolnak nevezték.