Magyar kutatók fejtik meg az Arkhimédész-palimpszesztet
2007. szeptember 18. 20:00
Arkhimédész-szövegeket, Arisztotelész-kommentárt valamint két, eddig ismeretlen Hüpereidész-beszédet tartalmaz az a 13. századi kódex, amely Arkhimédész-palimpszeszt néven vált ismertté.
<
Olvashatóvá tenni az olvashatatlant
A középkorban a bizánci szerzetesek a korabeli íráshordozó hiánya miatt gyakran folyamodtak a pergamenek újrahasznosításához, amely nem jelentett mást, mint a korábbi kéziratok lapjain található eredeti írások ledörzsölését. (Palimpsestus jelentése: ledörzsölt, azaz újból felhasznált pergamen-lap.) Így tett az a görög szerzetes (Joannész Müronász) is, aki a 13. században húsvét ünnepére összeállított imagyűjtemény elkészítéséhez különböző 10-11. századi kéziratok lapjait (folium) próbálta újrahasznosítani az eredeti írás kitörlésével.
A kódexet 1906-ban J. L. Heiberg, dán filológus fedezte fel Konstantinápolyban. Megállapította, hogy az imagyűjtemény alsó írása Arkhimédész-írásokat tartalmaz, és a javarészét ki is olvasta, illetve rájött, hogy a hét Arkhimédész-értekezés közül három csak itt hagyományozódott az utókorra. A könyv ekkor még a görög egyház tulajdona volt, majd az első világháború után elveszett, és később tisztázatlan körülmények között egy francia családhoz került. 1998-ban árverezte el a Christie's aukciósház New Yorkban.
|
Így készült a palimpszeszt kódex  |
2003-ban a kaliforniai Stanford Lineáris Gyorsítóközpont (SLAC) fizikusai - Uwe Bergmann vezetésével - egy részecskegyorsító röntgensugarai által tették láthatóvá az addig ismeretlen Arkhimédész tanulmányok egyes részleteit. A sikeres vizsgálat széleskörű érdeklődést keltett a többi szövegrészlet iránt. A Cambridge-i Egyetem egyik kutatója, a rigai Natalie Tchernetska vizsgálta meg azokat a pergamenlapokat, amelyeken láthatóan nem Arkhimédész-szövegek voltak. Tchernetska felismerte, hogy egy 10. századi lexikon szerint a kódex két sora Hüpereidésztől származik, de a szövegek nehézsége miatt csak egy lapot adott ki nyomtatásban 2005-ben. 2005 végén aztán Nigel Wilson, az Oxfordi Egyetem professzora "azonosította" az eddig ismeretlen Arisztotelész-kommentárt, amelynek teljes megfejtése azonban még folyamatban van.
|
Már átvilágítva: a piros pöttyök a korábbi szövegrészleteket jelölik |
Önmagában is kivételes jelentőségű az az összefogás, ami a legmodernebb természettudományos eljárások és a legrégebbi bölcsészettudomány, a klasszika-filológia hagyományos módszereinek találkozásával jött létre. Történik mindez azon közös cél érdekében, hogy olvashatóvá tegyék a 800 éve hallgatásra ítélt görög műveket. A fizikai eljárások a konzerválástól a fényképezésig méltán keltették fel a szélesebb, a bölcsészettudományok iránt jobbára kevéssé fogékony közvélemény érdeklődését is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
