Az amerikai elnök búzával kísérletezett
2007. június 6. 13:00
James Madison a mesterséges gyeppel hódított, míg Thomas Jefferson a divatos dohány helyett gabonát termesztett - derül ki egy új vizsgálatból.
A kert mint státuszszimbólum
Matthew Reeves régész James Madison virginiai birtokán folytatott ásatások közben arra a következtetésre jutott, hogy az egykori amerikai elnök sok időt és pénzt fordított arra, hogy birtokát a vendégek számára vonzóvá tegye. Madison komoly erőfeszítéseket tett birtoka újjáalakítására, mivel arra számított, hogy elnöksége lejárta után tudósok és más méltóságok százai fogják felkeresni otthonában. Rabszolgái több tonna föld megmozgatásával mesterséges gyepet alakítottak ki, ami meglehetősen szokatlan volt abban az időben. A mintegy 2100 hektáros területen nagy építkezések folytak, még egy függőkert és egy jégházon álló neoklasszicista templom is épült.
"Vendégeket fogadtak és ünnepségeket szerveztek. A családi otthonból nem csak működő ültetvényt varázsoltak, hanem olyan helyet, amely a látogatók kedvenc úticélja lett" - mondja Reeves. A régész egy helyreállítási projekt keretében kezdett el foglalkozni Madison Montpelier-ben fekvő birtokával. Kiderült, hogy az ültetvények rengeteget elárulnak a 18-19. századi életmódról.
A birtokon Reeves felfedezte, hogy az elnök ösvényeket és sétautakat alakított ki a gyepen. Ezek feltérképezése során kiderült, hogy a rabszolgák, valamint a Madison család és a vendégek külön útvonalakon közlekedtek. Az egyik kikövezett ösvény a rabszolgák szállásáról a kúriához vezetett, ahol bejárat nyílt a pincében lévő konyhához. Az utak elhelyezkedése arra utal, hogy Madison mindent elkövetett, hogy ne kelljen érintkeznie az ültetvényén dolgozó rabszolgákkal.
A gazdag földbirtokosok becsben tartották a kertjüket, s mindig igyekeztek követni a legújabb tervezési irányzatokat. Madison például éveket töltött a szüleitől 1808-ban örökölt birtok korszerűsítésével. Madison szülei a György korabeli divatnak megfelelően alakították ki a kertet, vagyis az egyenes vonalak és a megszerkesztett határvonalak domináltak. Madison azonban inkább szabadon hullámzó és színes (pittoreszk) megjelenésre törekedett. A 18. századi Európában felbukkanó, és Amerikában is egyre népszerűbbé váló pittoreszk stílus a kígyózó vonalakat és a természetesnek ható vadságot részesítette előnyben.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
