Nagyszentmiklóson született 1750. február 24-én. 1769-ben belépett a piarista rendbe. 1776-tól Nyitrán teológiát, 1777-ben Bécsben rajzot és építészetet tanult. 1778-ban pappá szentelték Nagyváradon, ahol rajztanító volt, majd bölcselettanár az akadémián. 1781-ben lemondott állásáról és gazdag családoknál nevelő volt. 1799-től Komáromban, Sopronban, majd Bécsben élt, Széchenyi Istvánt rajzra oktatta. A régi magyar irodalom kutatásának és az időmértékes verselésnek egyik úttörője, a magyar nyelvtudomány kiemelkedő alakja, az első rendszeres magyar stilisztika szerzője volt. Világviszonylatban is elsőként magyarázta történeti módszerrel a nyelv jelenségeit, tudományos alapot adva Kazinczy nyelvújítási mozgalmának. Verseghy Ferencnek a nyelvszokáson alapuló ypszilonista (láttya) álláspontjával szemben a mai jottista (látja) helyesírást védte. 1783-1784-ben ő volt az első magyar nyelvű hírlap, a Magyar Hírmondó szerkesztője. Pesten hunyt el.