Györkönyben született 1837. január 31-én. A nagykőrösi gimnáziumban Arany János tanítványa volt. A teológiát a pesti református papnevelő intézetben végezte. 1868-ban a Kisfaludy Társaság tagjai közé választották. 1876-ban Apor Károly segítségével megalapította a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságot, 1878-ban a Petőfi Társaság is tagjai sorába választotta. 1868-tól a marosvásárhelyi református gyülekezet lelkésze volt, 1884-től Budapesten élt. 1887-ben saját költségén adta ki - és jórészt maga írta - az Irodalom című kritikai hetilapot. 1891-től a Képes Családi Lapok szerkesztője lett. - Első írásai 1860-ban a Hölgyfutárban jelentek meg. A kisemberek életével foglalkozó első novellái nagy sikert arattak. Kegyetlenül és engesztelhetetlenül leleplező művei vihart kavartak. A Marosvásárhelyt írt művei között a legfőbb helyet Az urak (1872), A báróné ténsasszony (1882), A nemes vér (1882) és Az oszlopbáró (1884) című regényei foglalják el. Az önkényuralom idején és a kiegyezéskori Magyarországon játszódó művekben a társadalom különböző rétegeinek erkölcsi világába ad betekintést. Elbeszéléseiben, elsősorban A mai Magyarország (1889) című kötetében a közigazgatás visszásságait, számos visszaélését könyörtelen szigorral ítélte el. Az 1890-es években írt regényeiben a régi társadalmi problémák mellett a parasztság szociális helyzete is foglalkoztatta. A Képes Családi Lapokban közölte A sötét világ (1898) című komor hangulatú önéletrajzi regényét. A XIX. század végén kibontakozó magyar kritikai realista prózairodalom jelentős alakja volt. Életműve az irodalom realista ágához kapcsolódik, könyörtelen szatirikus ábrázolásmódja révén, egyéni indulatosságaiból fakadó torzításai ellenére is a XX. századi kritikai realizmus felé mutat