Nyikolaj Vasziljevics Gogol, a kritikai realizmus kiemelkedő képviselője Velikije Szorocsinci-ban született 1809. április 1-jén. Ukrán származású volt, de műveit orosz nyelven írta. Gimnáziumi tanulmányait Nyezsinben végezte, majd Pétervárra költözött. Volt színész, hivatalnok, 1834-ben a pétervári egyetemen kezdett történelmet tanítani. Egy év után visszavonult, ettől kezdve csak irodalmi tevékenységet folytatott. 1836 után hosszabb-rövidebb ideig külföldön élt, járt Párizsban, Rómában, Jeruzsálemben. A kritikai realizmus kiemelkedő képviselője. Első jelentős műve az Esték egy gyikanykai tanyán című elbeszélésgyűjteménye volt, e műfajt egyébként is igen kedvelte. Második kötete, a többek között a Tarasz Bulbát és a Régimódi földesurakat tartalmazó Mirgorod 1834-ben jelent meg. Harmadik elbeszélésgyűjteménye ún. pétervári elbeszéléseit foglalja magában. Közülük is kiemelkedik leghíresebb groteszk elbeszélése Az orr, valamint a monológ és a napló műfaját újraalkotó, dramatizált változatban színházban remekműnek bizonyuló Az őrült naplója. Világirodalmi jelentőségű a kisember-hőst típussá emelő A köpönyeg című elbeszélése is. Az orosz drámairodalmat A revizor című drámájával újította meg, amelyhez később, az első színpadra állítások miatti elégedetlenségében kommentárokat is írt. Életműve utolsó, hatását illetően legjelentősebb darabja a Dante Isteni színjátékának mintájára háromrészesre tervezett Holt lelkek című regénye, amelynek csak az első része készült el teljesen. Főhőse, Csicsikov az egyik legismertebb irodalmi alak ma is. Az orosz realizmus `Gogol Köpönyegéből bújt elő` - vallotta Dosztojevszkij, s valóban, Gogol hatása az orosz irodalomra óriási. Művei számtalan fordításban olvashatók, s színpadon, filmen szintén találkozhatunk írásaival, sőt darabjaiból számos zenés mű is készült.