Párizsban született 1852. szeptember 28-án. 1882-től a párizsi gyógyszerészeti főiskolán a toxikológia, 1900-tól a Sorbonne-on a szervetlen kémia professzora volt. 1884-től a kutatási területe a flurkémia. Megoldotta a rendkívül reakcióképes elemi fluor előállítását elektrolízis útján (1886), tanulmányozta reakcióit. Az általa szerkesztett elektromos ívkemencében számos nehezen olvadó fém oxidját redukálta. Nagymértékben hozzájárult az elektrometallurgia és az elektrotermia fejlődéséhez. Munkásságát 1906-ban kémiai Nobel-díjjal jutalmazták.