Alekszandr Mihajlovics Rodcsenko a `non-objektivista` mozgalom egyik elindítója, valamint Tatlinnal együtt a mozgó szobrok, a mobilok irányzatának úttörője Szentpétervárott született 1891. december 5-én. A kibontakozó konstruktivista mozgalom képviselője, a gyakorlati célú műalkotás társadalmi szerepét hangsúlyozó produktivizmus programjának egyik megalkotója volt. A XX. század elejének avantgárd szellemében igen sokoldalú életművet hagyott hátra. Festőként, grafikusként, fotóművészként, belsőépítészként, plakáttervezőként és formatervezőként egyaránt a legjobbak között tartják számon. Amikor 1923-ban megalapították a Lef-csoportot, az együtt dolgozó és együtt gondolkodó baloldali művészek társulását, Rodcsenko forradalmasította a fényképezést. Szakított a fényképezőgép korábbi szemtől szembeni látószögével, és a tárgyakat alulról vagy éppen felülről, különböző szögekből nézve fotografálta. A politika is hamar ráérzett az így készített fotók propagandaerejére. De mellőztetését is éppen egy ilyen propagandakép, az Úttörőlány bírálatával indokolták meg, mondván, a szovjet embernek nem az égben, hanem a földön kell keresnie a jövőt. Mindez 1930-ban történt, akkor, amikor a megszilárdult szovjet hatalomnak már elege lett a modern művészekből. Rodcsenko politikai félreállítása alól 1956-ban bekövetkezett haláláig nem kapott felmentést. A forradalmi újító magányos és megkeseredett ember lett, s élete végén ismét a festészethez fordult.