Carlo Borromeo Arona-ban született 1538. október 2-án. A páduai egyetemen jogot tanult, s 1559-ben világi és egyházi jogból is doktori fokozatot szerzett. 1560-tól Milánó érsekeként figyelmét a papok és a világiak erkölcsi magatartására összpontosította. Számos egyházi reformot érvényesített. Ő rendelte el, hogy vasárnaponként oktassák a gyermekeknek a keresztény hittételeket. Támogatta az 1535-ben alapított Oltáriszentség Testvérületeit. 1570-ben alapította Svájc számára a helvét kollégiumot Milánóban és a hét katolikus kanton araby vagy borromei szövetségét a katolikus hit védelmezésére. A szegények, betegek gyámolítója volt. Személyes kapcsolataival küzdött az egyháziak erkölcsi reformjáért, a babonaság, a nép tudatlansága ellen, bár óriási ellenállásba ütközött. Halála után rögtön kialakult személyének spontán kultusza. A milánói dómban temették el. 1610-ben szentté avatták, ünnepét november 4-én tartja a világegyház.