A csatatértől az indulóig: 240 éve született Joseph Radetzky
2006. november 2. 11:00
<
Radetzky reloaded
Az idős harcost 1831-ben reaktiválták, amikor a Szent Szövetség Európája recsegni-ropogni kezdett. Radetzkyt az olasz egységtörekvések, a risorgimento lázában élő Itáliába küldték, ahol leverte a pápai állam felkelőit. 1834-ben az itáliai osztrák haderő főparancsnoka lett, 1836-ban - hetvenévesen - megkapta a tábornagyi rangot. Korát meghazudtoló tetterővel látott csapatai kiképzéséhez, de a császári udvarnál újfent figyelmen kívül hagyták reformjavaslatait, sőt még pénzt sem biztosítottak serege számára. Így amikor az 1848-as olasz forradalom kitört, felkészületlenül ugyan nem találta, de súlyos hátrányban volt a felkelőkkel és a szárd-piemonti csapatokkal szemben.1857. február 28-án, 72 évi szolgálat után vonult nyugdíjba, élete utolsó éveit Milánóban, a császár által rendelkezésére bocsátott villában töltötte. 1858. január 5-én, végelgyengülés következtében halt meg. 1798-ban nősült meg, felesége 1854-ig állt oldalán, a házasságból három lány és öt fiú született, közülük három az osztrák hadsereg tisztje lett.
Radetzky a hadtörténetbe olasz hadjáratával, a k. und k. hadsereg bakáinak szívében bálványozott "Radetzky apóként" került be. Prágában már 1858-ban, Bécsben 1892-ben kapott lovas szobrot, Grillparzer ódát írt hozzá, Joseph Roth osztrák író legismertebb műve a Radetzky induló címet viseli. Nevét igazán idősebb Johann Strauss tette halhatatlanná, aki 1848-ban neki ajánlotta Op. 228-as indulóját. A Radetzky Marsch pillanatok alatt "slágerré" vált, s ma is az: a bécsi újévi koncertek hagyományos záró darabja, amelyhez a közönség a karmester intésére tapsolja a ritmust.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
