56-os menekültek Jugoszláviában
2006. október 20. 13:15 Birkás Norbert
<
A menekülttábor mindennapjai
A tábor lakói között volt egy Dunaharasztiból érkezett 14-15 év körüli lányokból álló csoport, akik nem tudtak kijutni külföldre, ezért Szerbiába kerültek, ám ők a kegyetlen körülmények miatt hamarosan Barát Károlynak könyörögtek, hogy jutassa vissza őket Magyarországra. A lányok végül sikeresen hazajutottak, amint azt első hivatalos útja alkalmával 1962-ben Barát is megtapasztalta, amikor meglátogatta őket.
A bajmoki kaszárnya |
A táborok anyagi fedezetét a Jugoszláv Belügyi Titkársággal kötött szerződés biztosította, amelyet az ENSZ és a Nemzetközi Vöröskereszt képviselője is aláírt. A szerződés szerint a szövetkezet a táborokért pénzt kapott: minden személyért naponta 1 dollár 72 centet. Az akkori hatalom a menekültek külföldre kerülése, illetve a táborok fölszámolása után igyekezett kitérni a szerződésben vállalt kötelezettségei alól, de Barát Károly és a többi szervező 1962-ben pert nyert az állammal szemben.
Magyarok a brüsszeli világkiállításon |
Augusztus 20-án, Szent István napján a többi nagykövetség elé őrséget rendeltek, de minden a legnagyobb rendben zajlott: a résztvevők a magyar pavilonból átmentek a pápai pavilon épületébe, és hatalmas ünnepséget rendeztek. Barát Károly elmondása szerint minden magyar csoportnak külön zenekara volt, s jellemző, hogy sem addig, sem pedig azután nem látott annyi népviseletbe öltözött magyart.