Kisebbségi magyar értelmiségi sors a Sarlótól a Korunkig
2006. október 2. 11:00
Száz éve született Balogh Edgár, de ma sem könnyű megmagyarázni, ki volt ez az értelmiségi identitású kisebbségi magyar: üldözött, hontalan, börtöntöltelék, magyar kommunistából egyszerűen magyar lett.
A romantikus nosztalgiától a való életig
Balogh Edgárról elsősorban mint a csehszlovákiai és a romániai magyar irodalom nagy hatású szervezőjéről emlékeznek meg a lexikonok, a kisebbségi magyar értelmiségi képviselőjeként naplószerű írásait, szociográfikus élménybeszámolóit és politikai vitacikkeit felidézve.
Az 1906-ban Temesváron született Balogh Edgár első írásai a csehszlovákiai magyar lapokban jelentek meg. Pozsonyi diákként, majd a prágai egyetem hallgatójaként figyelt fel Oswald Spengler életfilozófiájára, Szabó Dezső radikalizmusára, majd a húszas évek közepén egyik kezdeményezője lett a Sarló-mozgalomnak.
A Sarló kezdeti romantikus, ábrándos nyugtalansága részben a baloldali írók pozitív kritikájának köszönhetően vált egyre inkább a "szegényország" fölfedezésének társadalomjobbító programjává.
1930-ban a Prágai Magyar Hírlap hivatalos nyomásra megszakítja a Tíz nap szegényországban című cikksorozatának közlését, mert Balogh Edgár határozottan hitet tesz benne a szocialista munkásmozgalom eszmei és morális igaza mellett. A "szociográfiai napló" hatásaként Móricz Zsigmonddal kialakult kapcsolata révén a Sarló a magyarországi "népi mozgalom" kibontakozásának, a Márciusi Front létrejöttének egyik forrása lett.