Sztereófényképek kiállítása a Nemzeti Múzeumban
2006. szeptember 12. 12:30
A háromdimenziós képek kialakítás szinte egyidős a fényképezés történetével. A Magyar Nemzeti Múzeum új időszaki kiállítása 1850 és 1918 között keletkezett sztereófényképekből ad ízelítőt. A látogatóknak csak egy piros-kék szemüvegre van szükségük a `Térbe zárt pillanat` érzékeléséhez.
Sztereofényképek már az 1840-es években készültek Nyugat-Európában és Magyarországon egyaránt. A 19-20. század fordulóján számos cég, például az amerikai egyesült államokbeli B. W. Kilburn Company (1865-1909), az Underwood & Underwood (1882-1923), valamint a német Neue Photographische Gesellschaft (1894-1922) gyártotta nagy mennyiségben és értékesítette világszerte a sztereofotókat.
A képek olyan aktuális eseményeket örökítettek meg, amelyekről a sajtó tudósított, s az emberek fantáziáját, "vizuális kíváncsiságát" izgatták. A nagy nemzetközi kiállítások, diplomáciai események, háborúk és természeti katasztrófák fotográfiái mellett sokakat érdekeltek az egyes országokat bemutató sztereofelvételek. Az urak körében keresettek voltak az aktokat, lenge öltözetű nőket ábrázoló képek is. A külföldi sztereofénykép-készítő és -forgalmazó cégek nagy példányszámban árusított felvételei Magyarországra is eljutottak, formálták a magyar fényképvásárlók, gyűjtők, fényképezők ízlésvilágát, s aktuális ismereteket közvetítettek a világ távoli tájairól. A térhatású képeket oktatási segédeszközként is alkalmazták.
A sztereofotográfiák fénykora az 1910-es évek végén leáldozott, ekkorra már a képes magazinok és újságok, valamint a mozgókép, a film gyorsabban és lebilincselőbben tájékoztatta a nagyközönséget a világ történéseiről. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának és Felvinczi Sándor magángyűjteményének leglátványosabb, legérdekesebb felvételeinek a témája igen változatos. Közös bennük, hogy mindegyik eredetije egy sztereofénykép. Ez a különleges fotográfia valójában kettő, egymástól kissé eltérő képből áll, amelyeket az emberi szem állásának megfelelően két különböző szögből vettek fel ugyanarról a tárgyról. A képpár egy speciális szerkezetben, a sztereoszkópban szemlélve egyetlen térhatású képpé olvad össze.
Az ún. anaglif-technika már több mint száz éve ismert külföldön és Magyarországon egyaránt. Ennek az a lényege, hogy a jobb és a bal szem helyzetének megfelelően felvett két képet úgynevezett kiegészítő színekkel (pirossal és kékkel) másolják egymásra. Az így kapott képet a kétszínű szemüveg segítségével, a kiegészítő színek hatásmechanizmusának köszönhetően, az emberi agy térben képes érzékelni.
Sztereofényképek ma és készülnek, számos magánfényképező műveli a fotografálás e műfaját. Napjainkban a térhatás érzékeltetésére az anaglif-eljárást alkalmazzák a tudományos életben (térképészet, űrkutatás) és a műszaki oktatásban; filmek, újságok és könyvek képmellékletei, valamint fotókiállítások is készülnek ezzel a módszerrel.
A Bognár Katalin által rendezett kiállítás 2006. december 31-ig látható.
szerkesztőségét!
