2500 éves szkíta múmiát rejtett a jégkurgán
2006. augusztus 30. 09:30
Júliusban Mongóliában egy 2500 éve jégben konzerválódott múmiára bukkantak német kutatók. A kutatók szerint szkíta múmia jelentősége a kilencvenes évek elején Dél-Tirolban talált Ötziével vetekszik.
A ZDF televíziós csatorna felvevő csoportja is elkísérte a Német Régészeti Intézet (DAI) kutatóit az Altáj hegység 2600 méteres régiójában fekvő régiójába, ahol a Schliemann öröksége című készülő sorozathoz folytattak ásatásokat. Az örökké jeges talajban a kamera `szeme láttára` tártak fel egy érintetlenül fennmaradt szkíta sírkamrát, egy úgynevezett jégkurgánt.
A 30-40 éves korában elhunyt férfit teljes harci díszben temették el. Mormotából készült - belül báránybőr, a szélein pedig cobolyprémmel díszített - szőrmebundát viselt, amely alatt szőtt nadrágot és térdig érő nemezcsizmát hordott. A nemez fejfedőt fából faragott, festett, részben pedig arannyal bevont állatfigurák díszítik. A sírba a harcossal együtt két lovat, valamint fából és csontból készült tárgyakat - többek között egy íjat és nyílvesszőket - is eltemettek. Mindebből arra következtetnek a kutatók, hogy a harcos valószínűleg a vezető réteghez tartozott.
Az új leletet alapos tudományos kutatásnak vetik alá, mégpedig a közelmúltban, Ötzi tanulmányozása során kifejlesztett módszerekkel. A mongol, kínai és orosz hármas határnál feltárt lelet fontosságát a Dél-Tirolban, 1991-ben talált Ötziéhez és a két évvel később, 1993-ban, Szibériában talált, tetovált Jéghercegnőéhez hasonlítják. A múmia és a mellette lévő tárgyak sok újdonsággal szolgálhatnak a tudósok számára, többek között arról, hogyan éltek, mivel táplálkoztak az emberek 2500 évvel ezelőtt, és milyen betegségek pusztították őket.
Írott források, elsősorban Hérodotosz, az i.e. 5. században adtak először némi hírt Kelet-Európa barbár népeiről. Ezek közül a szkíták voltak a legnevezetesebbek. Az iráni nyelvet beszélő sztyeppéi lovasnép az i.e. 9. században vándorolt a közép-ázsiai pusztákról előbb a Don és a Kárpátok közé, majd az i.e. 6. században még tovább nyugatra, a mai Románia területére. A szkíták vagy közeli rokonaik (agathyrsosok, sigynnák) lakták ekkoriban az Alföld síkságait is. A szkíta művészet emlékei az aranyszarvasok, az állatalakokkal díszített bronztükrök, bronzcsörgők, tegezdíszek, a bronz áldozati üstök. Ezek jó részét görög városokban készítették, ahonnan a szkíták a fazekaskorong használatát is átvették. Hagyatékukat elsősorban temetőikből ismerjük, amelyekben csontvázas és hamvasztásos sírok egyaránt előfordulnak, de feltártak ló- és kocsitemetkezést is.
(Múlt-kor/MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
