Mezőszentgyörgyön született 1842. március 11-én. A kiegyezés után vármegyei ügyész és országgyűlési képviselő volt. Remek szónokként és az ellenzék egyik vezéreként szerzett hírnevet, majd 1883-ban a hírhedt tiszaeszlári perben az ártatlanul vádoltak védőügyvédjeként nevét az országhatáron túl is megismerték. A XIX. század utolsó évtizedében egy ideig a Függetlenségi és 48-as Párt elnöki tisztét látta el. Írásai több budapesti napilapban - Pesti Napló, Egyetértés - jelentek meg. Szépirodalmi műveiben, emlékezéseiben a reformkort és az 1848-as szabadságharcot lelkesítő példaként ábrázolta.