Priel Antónia Máramarosszigeten született 1826. június 1-jén. 1841 nyarán Szatmáron lépett először színpadra. Pályájának kezdetén különböző vidéki és pesti társulatok tagja volt. 1859-ben a pesti Nemzeti Színházhoz került, amelynek haláláig tagja maradt. Legjobb szerepei a könnyed francia társalgási drámák finom asszonyalakjai voltak. Természetes és egyszerű játékmodora erősen hozzájárult sikereihez. Feljegyezték, hogy fiatal éveiben Debrecenben annyira megbabonázta Petőfi Sándort, hogy a költő gondolkodás nélkül az oltár elé akarta vezetni. A sors azonban megakadályozta őt ebben. A sorsot két pap személyesítette meg, akik az azonnali esketésre nem voltak hajlandók, kissé elhamarkodottnak tartották. Ez annyira feldühítette Petőfit, hogy azonnal elhagyta a cívis várost, mátkáját is maga után hagyva. Prielle Kornélia 1848-ban színész kollégájához, Szerdahelyi Kálmánhoz ment feleségül, akitől hamar elvált, s 1849-ben Hidassy Elek földbirtokos, huszárkapitány felesége lett, majd újból visszatért Szerdahelyihez. 1881-ben a Nemzeti Színház első örökös tagjává választották. A színház 1892-i bécsi vendégszereplésekor nagy sikert aratott A nagymamában, amelyet Csiky Gergely az ő számára írt. Két hónappal halála előtt, már elborult elmével, negyedszer is férjhez ment, az akkor 33 éves Rozsnyay Kálmán íróhoz.