Erzsébet anyakirályné, I. Károly magyar király özvegye 1343. június 8-án indult el Visegrádól Nápolyba, hogy személyesen készítse elő fiának, András hercegnek koronázását. A fiatal herceg helyzete nem volt stabil, mivel Bölcs Róbert végrendelete értelmében Johanna kapta volna meg a nápolyi trónt. A magyar udvar természetesen minden befolyását latba vetette, hogy számukra kedvező döntés szülessen. Erzsébet még erre a hosszú útra is vállalkozott. A királynét nagy pompával fogadták, és erre az időre a nápolyiak is félretették cselszövésüket. Az özvegy magával vitte a magyar nemesfémkészlet jelentős részét, ráadásul követei a pápának újabb összegeket is ajánlottak. Erzsébet mindenhol bőkezű adományokat tett, és Rómába is elzarándokolt. Úgy tűnt, hogy jelenléte (vagy inkább a hatalmas pénzmennyiség) elősegíti az ügy szerencsés lezárását. Visszaindulása után még Bariban is megállt, ahol Szent Miklós ereklyéit gazdagon ellátta. Május 21-én érkezett meg Magyarországra.