250 éve született Wolfgang Amadeus Mozart
2006. január 27. 12:00 Kállay Katalin
Szabadon alkotó zeneszerző anyagi gondokkal
Ferdinánd főherceg elgondolkodott Mozart alkalmazásán az Ascanio in Alba milánói sikerének köszönhetően, de Mária Terézia levélben figyelmeztette fiát, hogy ilyen `haszontalan emberekkel` ne alacsonyítsa le az udvart, a Mozart családnak egyébként is az a szokása, hogy `koldusként csavarognak szerte a világban`. 1777-ben Mozart az édesanyjával kelt útra, a cél egy jó állás megszerzése volt Párizsban. Útközben, Mannheimben barátkozott össze a Weber családdal, és kivívva szülei tiltakozását - édesanyja szerint: `Amint Wolfgang új ismeretséget köt, mindjárt tálcán nyújtja az életét és mindenét.`-, beleszeretett egyik lányukba, Aloysia Weberbe. Párizs közvéleményét akkoriban a Gluck és Piccini párthíveinek harca foglalkoztatta, a csodagyermek varázsa már szertefoszlott, az érvényesülni vágyó fiatal muzsikus pedig nem jelentett szenzációt a franciák számára (Mozart írta egyik levelében: `A franciák mindig is szamarak voltak és azok is maradnak: semmihez sem értenek, idegenekhez kell fordulniuk segítségért.`).
Egy ideig ígéretesnek tűnt a helyzet, Mozart megkísérelte, hogy mint szabadon alkotó zeneszerző, művei tiszteletdíjából, koncertekből és tanításból éljen. Remekmű remekművet követett: Szöktetés a szerájból, Figaro házassága, Don Giovanni, Così fan tutte, az utolsó szimfóniák és zongoraversenyeinek ragyogó sorozata, amelyet nyilvános hangversenyein ("akadémiáin") maga mutatott be. 1787 decemberében II. József császár kamaramuzsikusának nevezte ki (kötelezettsége alig több, mint tánczene írása udvari bálokra), évi 800 forint fizetéssel (szemben Gluck 2000-ével). Mozart elfogadta a címet, de nem volt elégedett: "Túl sok azért, amit nyújtok; túl kevés azért, amit nyújthatnék". Mint sikeres operaszerzőnek és elismert zongoravirtuóznak sok pénzt kellett keresnie, mégis élete utolsó éveiben egyre gyakrabban küszködött anyagi gondokkal, egyre sűrűbben folyamodott kölcsönökért. 1791-ben kezdett rendeződni anyagi helyzete, felkérést kapott a La clemenza di Tito és A varázsfuvola megírására, ám egészségi állapota megrendült, és a Requiem komponálása közben, 1791 december 5-én éjjel egy óra előtt érte a halál.