250 éve született Wolfgang Amadeus Mozart
2006. január 27. 12:00 Kállay Katalin
Nem könnyű védekezni az őrület ellen, ha az embernek csodagyermekkel van dolga
Leopold Mozart nem látott semmi kivetnivalót abban, hogy fiának istenáldotta zenei tehetségét közszemlére bocsássa, így Wolfgangot és Nannerlt - Maria Anna, Mozart nővére szintén tehetséges volt, de kevésbé, mint az öccse - 1762-ben koncertkörútra vitte (München, Passau, Linz, Bécs, Pozsony). A következő évben ismét útra keltek (München, Augsburg, Pozsony, Mainz, Frankfurt, Brüsszel, Párizs, London, Antwerpen, Hága), így hát a kis Mozart hatéves korától fogva tanulóévei során folyton úton volt, és Európa udvari köreiben, híres zenei akadémiákon és a nyilvánosság előtt mutathatta be tudását. Egy egész sor, az apja által kitalált trükkel nyűgözte le közönségét, úgy mint a kendővel letakart billentyűkön való zongorázás (ami nem túl nehéz, de az avatatlanokat biztosan elkápráztatta), lapról olvasás, rögtönzés, dallamharmonizáció első hallásra.
Fantasztikus zenei bemutatóinak köszönhetően neve állandóan szerepelt az újságokban, a zenész- és a tudóstársadalom komoly cikkek tömegét írta a csodagyermekről, egész Európa a dicséretétől visszhangzott. A Párizsban élő Friedrich Melchior von Grimm báró - az irodalmi körök egyik vezéralakja -, amint a Correspondance Littéraire-ben megírta, csaknem eszét vesztette: "Nem vagyok biztos benne, hogy nem szédülök meg ettől a gyerektől, ha többször meghallgatom; ráébreszt, hogy nem könnyű védekezni az őrület ellen, ha az embernek csodagyermekkel van dolga. Most már nem lep meg, hogy Szent Pál elvesztette a fejét különös látomása után." Wolfgang tehát kapcsolatba kerülhetett kora minden fontos muzsikusával és zenéjével, hihetetlen agya mindent magába szívott és megőrzött. A legmeghatározóbb a Londonban élő J. Chr. Bachhal kötött barátsága volt - együtt improvizáltak csembalón -, J. S. Bach legfiatalabb fia nagyon fontos szerepet játszott Mozart stílusának kialakulásában.
Néhány alkalmi kompozícióval a hercegérsek előtt is tanúságot kellett tennie fejlődéséről. E rövid salzburgi tartózkodás után 1768-ban Bécsbe utazott a La finta semplice című opera buffájának bemutatójára, ami azonban az aljas intrikáknak köszönhetően elmaradt. Bemutatásra került viszont - egy magánelőadás keretében - a Bastien és Bastienne című egyfelvonásos Singspielje. Salzburgba visszatérve a hercegérsek udvari koncertmesterré nevezte ki (fizetés nélkül), Leopold azonban újabb utazásokat tervezett, ezúttal Itáliába (1770-73). Ezeknek az utaknak óriási művészi jelentősége korántsem merült ki olyan - bár fontos - külső eseményekben, mint Padre Martini leckéi, a bolognai Accademia Filarmonica kitüntető tagsága, az Aranysarkantyú-rend, vagy a különféle operaírásra való megbízások (Mitridate, ré di Ponto, Lucio Silla). Az ifjú Mozartot itt egy életre szóló benyomások érték, megismerkedett az olasz komoly (opera seria)- és vígopera (opera buffa) stílusával, az énekhang kezelésével, a vokális polifónia törvényeivel és a hangszerelés technikájával. Salzburgba való visszatérése után komponálta meg első zongoraversenyét, első zongoraszonátáit, és azt a négy szimfóniáját, melyek között már olyan mestermű is született, mint a "kis"g-moll szimfónia.
- Isten megengedte, hogy Salzburgban szülessék
- Nem könnyű védekezni az őrület ellen, ha az embernek csodagyermekkel van dolga
- Szabadon alkotó zeneszerző anyagi gondokkal