Tanítói oklevelének megszerzése után 1881-től az izraelita siketnémák országos intézetének tanára, 1907-től 1930-ig a Wechselmann-féle vakok intézetének igazgatója volt. Ő foglalkozott először Magyarországon vak siketnémák oktatásával. A Népnevelők Lapjában, a Kalauzban, az Izraelita Tanügyi Értesítőben, a Magyar Hírlapban jelentek meg cikkei.