Lukács László Zalatnán született örmény családban. 1873-ban a kolozsvári egyetemen jogtudományi doktori oklevelet szerzett. 1877-ben kapcsolódott be a politikai életbe, ebben az évben a Szabadelvá Párt színeiben képviselői mandátumot szerzett. Komoly pénzügyi szaktekintéllyé vált, ezért először miniszteri tanácsos, majd 1895-től pénzügyminiszter lett. 1903-ban miniszterelnöknek kérték fel, de a feladatot nem vállalta. A koalíció kormányzása idején kiszorult a politikai közéletből, de 1910-től ismét szóba került kormányfősége, de Justh Gyula ellenállása miatt ez nem valósult meg. 1912. április 22-én került a kormány élére egyaránt megtartva a belügyminisztériumi és a király személye körüli tárcákat. Kiváló pénzügyi szakember volt, de átfogó elképzelésekkel nem rendelkezett. Nagy hatást gyakorolt rá Tisza István. 1913-ban megvádolta Désy Zoltán képviselő, hogy panamát követett el. Lukács pert indított a képviselő ellen, de ezt elvesztette. Ezért 1913. június 10-én lemondott. 1920-tól visszavonult, 1927-ben Horthy Miklós örökös felsőházi taggá nevezte ki. 1932. február 23-án halt meg Budapesten.