I. Sándor (Romanov)
2005. szeptember 17. 14:56
<
Tilsittől 1812-ig
Az oroszok többsége felháborítónak és megalázónak tartotta a tilsiti szövetséget: úgy vélték, az orosz gazdaság katasztrofális helyzetbe kerülhet, ha megszakítják a kereskedelmi kapcsolatokat Angliával. Sándor azonban titokban tartotta valódi terveit, és a megfelelő alkalomra várt. Egykori kiképzőtisztje, Alekszej Arakcsejev szakértő segítségével átszervezte és megerősítette a hadsereget. Mindeközben népszerűsége rohamosan csökkent alattvalói körében: azzal vádolták, hogy feleslegesen áldozza fel az orosz katonák életét, s hogy tönkreteszi az országot.Sándor figyelme egy időre megint a belpolitikára terelődött. A reformok kidolgozását az alacsony sorból származó, de kivételes tehetségű jogi szakértőre, Mihail Mihajlovics Szepranszkijra bízta, aki megfogalmazta az orosz jogrendszer teljes körű átalakításának a tervét, összeállította az orosz törvények teljes gyűjteményét, és elkészítette rendszerezett kivonatukat. Nagyszabású elképzeléseinek csak töredéke valósult meg: a cár ismét megriadt a várható ellenállástól, ráadásul a külpolitikai események újfent elterelték figyelmét a reformokról.
Sándor 1808-ban ismét találkozott Napóleonnal, ezúttal a szászországi Erfurtban. Itt azonban már sokkal tartózkodóbban viselkedett a francia császárral szemben. Mikor 1809-ben Ausztria hadat üzent Franciaországnak, a cár - noha a Napóleónnal kötött megállapodása erre kötelezte volna - nem avatkozott be a franciák oldalán. Az orosz csapatok bevonultak ugyan Galíciába, de passzívak maradtak. Napóleon szemrehányást tett Sándornak, amiért az oroszok - semleges országok hajóinak igénybevételével - kijátszották a kontinentális zárlatot, és a cár nem volt hajlandó feleségül adni hozzá testvérhúgát, Anna Pavlovna nagyhercegnőt. Sándor viszont hiába igyekezett kicsikarni azt az ígéretet Napóleonból, hogy nem hoz létre független lengyel királyságot 1810-ben, Franciaország bekebelezte a Balti-tenger partján lévő német területeket.
Az udvarban uralkodó Napóleon-ellenes hangulat arra kényszerítette a cárt, hogy száműzze bizalmasát, Szperanszkijt, aki nagy csodálója volt a császárnak és a Code Napóleonnak. Véleményét gyökeresen megváltoztatva átvette a legkedvesebb húga, Jekatyerina Pavlovna körül szerződő hazafias csoport reakciós nézeteit. Úgy ítélte meg, hogy az adott körülmények között Oroszországnak ragaszkodnia kell hagyományos intézményeihez.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
