160 éve halt meg Andrew Jackson amerikai elnök
2005. június 8. 13:09
Százhatvan éve, 1845. június 8-án halt meg Hermitage-ben Andrew Jackson, az Egyesült Államok hetedik elnöke 1829 és 1837 között.
<
Praxist az újonnan létrejött Tennessee-ben kezdett, s kiválóan érvényesült a kemény határvidéken. 1796-ban az állam első törvényhozásának, majd egy évvel később a washingtoni szenátusnak is tagja lett. Ezután hat évig Tennessee Legfelsőbb Bíróságának bírájaként működött, közben a helyi gárda parancsnoka lett, az indiánok elleni harcokban tanúsított helytállásáért a hadsereg tábornokává léptették elő. A britek elleni 1812-15-ös háborúban olyan sikerrel hadakozott, hogy a szenátus határozatban szavazott neki köszönetet. 1817-18-ban megszállta Floridát, amelyet Spanyolország később kénytelen volt eladni az Egyesült Államoknak. Sikereit csak a felesége körüli viharok árnyékolták be: elvált asszonyt választott, akit a társaság soha nem fogadott be. Az egyébként is párbajhős hírében álló Jackson hisztérikusan kényes volt neje becsületére, 1806-ban egy megjegyzés miatt kihívott és lelőtt egy hírhedt céllövőt. (A konfliktusokat soha nem kerülő Jackson legalább száz párbajban és verekedésben vett részt, egy másik párviadal emlékeként húsz évig hordott karjában egy golyót.)
Az immár nemzeti hős Andrew Jackson tábornok 1824-ben megpályázta az elnökséget, de vitatott körülmények között alulmaradt John Quincy Adams-szal szemben. (A legtöbb szavazatot és elektori voksot ugyan ő kapta, de mert a négy jelölt közül egyik sem szerzett többséget, a Képviselőház döntött, ellenfeleinek alkuja nyomán ellene, Adams javára.) A csalódott Jackson ettől kezdve folyamatosan kritizálta az elnök ténykedését és soha nem mulasztotta el rámutatni: a nép őt választotta, csak az elit kigolyózta. A taktika bevált, 1828-ban a Nemzeti Republikánus Párt támogatásával elnökké választották, majd 1832-ben - immár a Demokrata-Republikánus párt jelöltjeként - újraválasztották. (Beiktatási ünnepsége olyan sikeres volt, hogy a népszerű elnöknek szó szerint az ablakon át kellett menekülnie a Fehér Házba özönlő tömeg elől, amely összetörte a bútorzatot és az értékes porcelánt.) Az elnökök sorában ugyan a hetedik volt, de számos dologban az első. Ő volt az első nem arisztokrata, az első, akinek alelnöke lemondott, az első, aki elvált nőt vett feleségül, az első, akinek informális tanácsadói testülete volt, az első, akinek jelöltjét nem fogadta el a kongresszus egy kormányzati posztra és az első, aki úgy vétózott meg egy kongresszusi határozatot, hogy nem írta azt alá kellő időben. Ezen felül ő volt az első elnök, aki vasúton utazott és az első, aki túlélt egy ellene irányuló merényletet.
Jackson az erős elnöki hatalomban hitt és több törvényt vétózott meg, mint hat elődje együtt. Az erős Unió híve is volt, ezért gyakran került összetűzésbe a déli képviselőkkel, 1832-ben direkt konfliktus robbant ki az általa kivetett vámokat sokalló Dél-Karolinával, az ügy végére a Kongresszus Jacksont támogató határozata tett pontot. Jóval nagyobb port kavart, amikor nem volt hajlandó meghosszabbítani a szerinte túlzott hatalmat összpontosító nemzeti bank alapító levelét, és kivonta a bankból a kormányzati pénzeket. A bank végül 1836-ban megszűnt, Jackson pedig felszámolta az államadósságot (ezt azóta sem tudta amerikai elnök elérni.) Az őslakosokkal szemben keményen lépett fel, egy törvény alapján mintegy 50 ezer indiánt költöztettek a Mississippi folyótól nyugatra fekvő területekre. Elnöksége alatt csatlakozott az Egyesült Államokhoz Arkansas és Michigan állam.
Jackson megosztotta a politikát. Alatta épültek ki a két nagy párt, az őt támogató demokraták és az ellenfeleit tömörítő whigek helyi szervezetei, lett elfogadottá a kormányzatban a zsákmányelv, azaz a hivatali posztok párthovatartozás szerinti osztogatása. (Ő maga különben ezt a demokrácia kiteljesedésének tartotta, mert így több ember kerül a politikába.) Ellenfelei a nép jogainak elbitorlásával vádolták és a karikatúrákon I. András királyként ábrázolták. Jackson lehetett volna az első elnök, akit harmadszor is újraválasztanak, de elődei példáját követve és gyenge egészségi állapota miatt visszautasította a jelöltséget. A hivatalban pártfogoltja, Martin Van Buren követte. Jackson nashville-i birtokára vonult vissza, itt is halt meg 1845. június 8-án. Maga is tartott ugyan rabszolgákat, de az Unió feltétlen híve volt és semmilyen támogatást nem volt hajlandó nyújtani az elszakadás híveinek. Ironikus módon ugyanakkor az államok jogaiért való kiállására emlékezve a déliek a polgárháború idején az ő képét nyomtatták saját pénzükre. Életéről Irving Stone írt bestsellert, az ebből készült film főszerepeit Charlton Heston és Susan Hayward játszotta. Portréját persze szívesebben nézik papíron, mint moziban: ő látható ugyanis a húszdolláros bankjegyen.
(Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
