Borotvapamacsok fertőzték meg lépfenével a brit és amerikai katonákat az I. világháborúban
2017. május 5. 15:15
1915-ben, nem sokkal az első világháború kitörése után különös jelenségre figyeltek fel a brit hadsereg illetékesei: az újonnan toborzott katonák között szokatlanul sokaknak jelentek meg a fejükön és a nyakukon lépfenére (anthraxra) utaló jelek.
A járványt – amely a briteken kívül amerikai katonákat is érintett – kezdetben „az ellenség ördögi taktikája” következményének tudták be – áll egy nemrég a Centers for Disease Control and Prevention (Járványellenőrzési és Megelőzési Központok, CDC) nevű szervezet neve alatt megjelent történelmi jelentésben. A fertőzések magas száma azonban nem a biológiai hadviselésnek volt betudható, hanem sokkal inkább az újoncoknak a sorozás során átadott borotvapamacsoknak. Úgy vélték ugyanis, hogy a simára borotvált arcbőrt a gázmaszk jobban védi.
A háború előtt a borotvapamacsokat nagyrészt borzszőrből készítették. A világháború kitörésével azonban elakadtak az addigi jó minőségű borzsörtét biztosító orosz szállítmányok, és az amerikaiak átálltak orosz, kínai és japán lószőrből készült pamacsokra. Ahelyett azonban, hogy a lószőrt Franciaországba vagy Németországba küldték volna fertőtlenítésre, az alapanyagot közvetlenül az amerikai gyártók kapták meg.
A katonák arcán és nyakán hólyagok és feketedő fekélyek jelentek meg, amelyek a Bacillus anthracis nevű baktérium által okozott anthrax egyértelmű jelei. A lépfene leggyakrabban vadon élő és háziasított kérődzőknél fordul elő, de az emberre is átterjedhet. A lépfene spóráinak belélegzése vagy lenyelése veszélyes megbetegedést idézhet elő, a bőrön megjelenő lépfenefertőzés azonban megfelelő kezelés esetén csak nagyon ritkán halálos kimenetelű. 1915 és 1924 között 149 amerikai katona, 28 brit közlegény és 67 amerikai vagy brit polgári személy fertőződött meg anthraxszal. A szám vélhetően magasabb lenne, ha New York városa nem rendelte volna el a helyi gyártóknak pamacsaik fertőtlenítését.
A lépfene a 20. század elején nem volt ritka betegség, különösen a haszonállatokkal vagy állati eredetű termékekkel, például gyapjúval vagy bőrrel dolgozó munkások körében. Manapság a fertőző megbetegedés csak ritkán üti fel a fejét Európában és Észak-Amerikában, bár tehenek és bölények esetében olykor megjelenik. Ázsiában, Afrikában és Ausztráliában azonban – a megfelelő védőoltások hiánya miatt – jóval több állat fertőződik meg anthraxszal.
Ha valaki manapság egy borzszőrből készült borotvapamacs segítségével szabadul meg az arcszőrzetétől, aligha kell a következményektől tartania. A CDC azonban nem ajánlja, hogy amennyiben mondjuk egy századelőn készült borotvát kívánunk használni, magunk fertőtlenítsük azt, mivel ennek számos nem várt mellékhatása lehet. A szervezet szerint az 1930 után készült borotvapamacsoktól már nem kell tartani.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
