Birodalma végső határain érték a legnagyobb veszteségek a világhódító Nagy Sándort
2021. június 4. 08:39 Múlt-kor
Ismeretlen földön
Nagy Sándornak a kalandvágyon túl több oka is volt a görögök előtt távoli és jószerivel ismeretlen vidéknek látszó India meghódítására. Egyfelől a megszerezhető zsákmányra szüksége volt, hogy azzal fizesse ki a katonáit. Másrészt, mivel perzsiai csapatokat is vitt magával, úgy gondolta, hogy a görögöket és a perzsákat közelebb hozhatja az egymás oldalán vívott küzdelem.
India ebben az időben, ahogy a történelem során oly gyakran, nem volt egységes állam. A görögök szemében azonban nem volt több, mint egy rendkívül távoli és homályos földdarab, amelyről rendkívül keveset tudtak.
Csak nagyon kevés görög utazó mert Nagy Sándort megelőzően India földjére eljutni. Közülük is a legismertebb a káriai Szkülax volt, aki I. Dareiosz perzsa király parancsára Kr. e. 510 körül a mai afganisztáni Kabulból indult el, eljutott az Indus folyóig, végighajózott rajta, és az Arab-félszigetet megkerülve a Vörös-tengeren tért vissza a mediterrán világba. Az ő utazásáról készült jelentésből néhány ókori auktor idézett a későbbiekben, de jelentős hatást nem gyakorolt.
A Nagy Sándorral Indiába érkező makedónok és görögök a ránk maradt feljegyzések szerint elcsodálkoztak az Indus folyó hatalmas méretein. A hat mérföld (10 kilométer) széles folyam egyedül a görögök által már megismert Nílushoz volt fogható.
Nagy Sándor megparancsolta a kísérőinek, hogy gyűjtsenek be annyi állatot és növényt, amennyit csak lehetséges. Ezek a felfedezések bekerültek a tanult görög elmék írásaiba, a leghíresebb közülük a biológiai értekezéseket is író Theophrasztosz, Arisztotelész egyik követője volt, akit számos ókori auktor idézett a későbbiekben.