Bár Hitler nyerte a versenyfutást Norvégiáért, ez hosszú távon előnyt hozott a szövetségeseknek
2021. szeptember 8. 16:01 Múlt-kor
Rövidtávú kudarc, hosszú távú előny
A szövetségesek számos akadályba ütköztek. Narviknál a közeli Harstad szigetén szálltak először partra a brit és emigráns lengyel csapatok, azonban hiányos téli felszerelésük okán – miután a városban és környékén derékig érő hó volt – parancsnokuk nem volt hajlandó továbbindulni velük.
A helyzeten az sem segített már a kezdetektől fogva, hogy Churchill rendszeresen meggondolta magát fontos döntésekben, ezzel zűrzavart okozva a szövetséges inváziós erők körében.
Április 16-án egy brit dandár és három francia zászlóalj Trondheimtől 160 kilométerre északra szállt partra, és lassan haladt délre a város felé, míg egy másik brit dandár a várostól még nagyobb távolságra délre ért partot és indult meg észak felé.
Ezekben a napokban a norvég hadsereg is egyre erősebb ellenállást kezdett tanúsítani, és még úgy tűnt, Hitler terve elbukhat. Április 22-étől azonban a német légi fölény egyre nagyobb gondot jelentett a szövetségeseknek, a Luftwaffe gépei folyamatosan támadták a Trondheim felé tartó csapatokat, akiknek se megfelelő felszerelést és ellátást, sem kellő mennyiségű tüzérséget és légvédelmet nem tudtak biztosítani.
A németek ráadásul az ország több pontján harckocsikat is partra tettek, míg a szövetségesek egyáltalán nem rendelkeztek páncélosokkal a hadművelethez. Április végére megszületett a döntés a csapatok evakuálásáról, amely május első napjaiban meg is történt – csupán a Narvik felé vezető út mentén hagytak erőket, hogy lassítsák a német erősítések célba érését.
Ekkor még úgy tűnt, az elszigetelt német csapatoktól a szövetségesek elveszik a várost, Churchill azonban ismét meggondolta magát: úgy döntött, lerombolják a kikötőt és annak felépítményeit, majd teljességgel evakuálják a csapatokat Norvégiából. A szabotázzsal május 30-án végző utolsó csapatok június 8-án értek vissza Nagy-Britanniába.
Időközben május 10-én megindult a német támadás Nyugat-Európában is, és a Chamberlain-kormány megbukott. Hiába a norvég művelet szégyenletes kimenetele, az új miniszterelnök ennek ötletgazdája, Churchill lett.
Következmények, téves és helyes tanulságok
A norvég hadjárat megtanította Churchillnek és a briteknek, hogy nem szabad alábecsülniük a német képességeket, Hitler azonban igencsak elbízta magát terve sikerén – úgy érezte, vezérkara kétségei felett is győzelmet aratott határozottságával. Norvégia megtartása a háború során azonban súlyos erőket vont el az egyéb frontoktól – 1944-ben már 600 000 német katona várta itt a be nem következő szövetséges partraszállást, ami növelte a normandiai invázió esélyeit.
A veszteségek mindkét oldal számára igen magasak voltak: több mint 6000 embert vesztettek a szövetségesek, míg a németek 3500-nál valamivel többet. A szövetségeseknek azonban jóval kevesebb repülőjük és hajójuk veszett oda, a Kriegsmarine különösen legyengülve került ki a konfliktusból.
A második világháborúról szóló hatkötetes történeti művében, amelyet a háború utáni években publikált, Churchill igyekezett a lehető legjobb fényben beállítani a kudarcos norvégiai műveletet, saját hibáit pedig igyekezett áthárítani másokra.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
