Apokalipszisnek gondolták, pedig csak az erdőtűz füstje miatt borult sötétségbe New England ege

2024. május 19. 15:05 Múlt-kor

Az ominózus, később egyszerűen a „sötét nap” néven emlegetett május 19-ét megelőzően a mai Egyesült Államok északi régiójának lakói több szokatlan jelenséget is észleltek az égen. A területen csak néhány nappal korábban ért véget a különösen hideg tél, május közepén azonban már igen meleg volt, a levegő pedig elég szennyezett, és nehezebben lehetett lélegezni.

A nap már órákkal alkonyat előtt és napfelkelte után is vörösen izzott, a hold pedig éjjelente rózsaszínes ruhát öltött. George Washington tábornok, aki a hadsereggel a közeli New Jersey-ben táborozott, ezt írta 1780. május 18-i naplóbejegyzésében: „Szokatlan felhők vannak az égen, sötét és egyidejűleg világos, valamint vöröses fény keveredik bennük”.

A nyugtalanító jelek ellenére május 19. reggelén eleinte nem volt semmi különös, kissé hűvös volt, az ég felhős, néhány helyen pedig szemerkélt az eső. Maine, New Hampshire, Rhode Island, Massachusetts és Connecticut állam lakói már dolgoztak, amikor 8-9 óra tájban különös dolog történt: nyugatról hirtelen rozsdaszínű felhők érkeztek, és elhomályosították az éppen felkelt napot. Ahelyett, hogy az ég egyre világosabb lett volna, egyre szürkésebb, ködösebb és rézszínűbb lett.

A szürkés árnyék és a köd fokozódott, s a sötétség miatt egyre többen hagytak fel a munkával. Délben a napkorong teljesen elhomályosult, New Englandet pedig beborította a sűrű sötétség. Néhányan gyertyafény mellett próbálták a napi teendőiket folytatni, valamint az ebédet elfogyasztani, sokan pedig lélegzetvisszafojtva várták, mi következik ezután. „A tyúkok alszanak, a kakasok pedig felváltva kukorékolnak, mindent belepett a sötét éj. A szarvasmarhák elveszetten kószálnak a legelőkön, a békák ijedten kuruttyolnak, a tücskök zenéje is különös hangot öltött, a virágok pedig összecsukták szirmaikat” – írta naplójában Samuel Williams harvardi professzor.

New England istenfélő lakossága egyből a bibliai végítéletre gondolt. „Általános vélemény volt, hogy elérkezett az ítélet napja. Sokan hanyatt-homlok rohantak a templomba, hogy megvallják bűneiket és elmondjanak egy imát. Néhányan pedig levadászták a helyi lelkészeket, hogy egy rögtönzött szentbeszédet halljanak tőlük” – írta Timothy Dwight lelkész. Míg a jámbor hívők a templomokba, mások a közeli kocsmákba tértek be. A massachusettsi Salemben William Pynchon ügyvéd naplóbejegyzése szerint egy csapat elég ittas matróz zajongott az utcákon, s arra ösztönözte az asszonyokat, hogy szabaduljanak meg ruháiktól.

Néhány kisebb világosodást leszámítva egész nap sötét maradt az ég, s a térségben lakók komolyan kezdtek aggodalmaskodni azon, hogy soha többet nem látják meg a napot, így hatalmas megkönnyebbülés volt, amikor másnap reggel újra kisütött. Alighogy a „sötét nap” elmúlt, heves vita robbant ki a sajtóban: egyesek szerint a homály a Vénusz vagy a Merkúr átvonulás miatti napfogyatkozás, esetleg egy meteorraj vagy a levegő igen magas páratartalma miatt köszöntött be, míg mások úgy vélték, a függetlenségi háború miatti isteni büntetés előszele volt.

A kérdés megválaszolására Samuel Williams személyes tapasztalatokat, valamint időjárási megfigyeléseket gyűjtött május 19-ről. Kutatómunkája során kiderítette, hogy a sötétség lokális volt, s meglátta a kapcsolatot az északkeleti erdőtüzek okozta füst és a rejtélyes köd között. „Néhányan arról számoltak be, hogy a levegő igen nehéz volt, s az illata kesernyés, égett szaghoz hasonló. Elképzelhető, hogy a ködös árnyék a hamufelhő és a távoli erdőtüzek okozta füst miatt szállt reánk?” – tette fel a kérdést. Néhányan ezt ésszerű magyarázatnak tartották, azonban az újságok többsége túl egyszerűnek és abszurdnak találta.

Több évtizednek és még több hasonló „sötét napnak” kellett eljönnie, amíg az erdőtűz okozta füstös köd elmélete szélesebb körben is elfogadottá vált. A kérdésre végül egy 2007-es, a Missouri Egyetem munkatársai által elvégzett kutatás tett pontot. A szakértők szerint az alacsony légköri nyomás és az erős szél miatt az erdőtüzekből származó sűrű füst a légkör felsőbb rétegeibe jutva eltakarta a Napot. Hasonló eset történt egyébként 1881-ben szintén New Englandben, amikor az ontariói és michigani erdőtüzekből érkező füst takarta el – a feljegyzések szerint – mintegy 90 százaléknyira az izzó csillagot.

Az 1780. májusi események sokáig élénken éltek az emberekben, több költőt és regényírót is megihletett, valamint egy vallási szekta is alakult, amely apokaliptikus szólamokkal próbálta megtéríteni a népet. 1781. május 19-én New England helyi lakosai imával és böjttel emlékeztek meg a rejtélyes sötétség első évfordulójáról.